Jobbnál jobb cikkek és tanulmányok foglalkoznak az emberi féltékenység természetével. Bármelyiket olvassuk, sok igazságot fedezhetünk föl bennük. De most nézzük a féltékenységet a másik oldalról!
Nem annyira a tudományos vizsgálatok, mint inkább a mindennapi életben megszerezhető tapasztalatok igazolják (csak a szociológiai és pszichológiai statisztikák ezekkel nemigen foglalkoznak), hogy a féltékeny emberek jó része nem csupán szerelemféltésből telepszik rá partnere, szerelme, menyasszonya/vőlegénye, felesége/férje életére: messze nem. Sokan borzalmas gyanúsítgatásokkal, a kapcsolatot felőrlő jelenetekkel vagy a családon belüli „cirkuszi előadásokkal” gyilkolják a normális emberi együttlétet, holott…
Holott a kapcsolat időtartama ALATT a féltékenyek tekintélyes része bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül létesít lazább vagy szorosabb kapcsolatot egy harmadik féllel. Nem annyira azért, mert bánatában így óhajt vigasztalódni. Nem. Sokkal inkább azért, mert egyrészt ő sem jobb a Deákné vásznánál: többek között éppen azért féltékeny, mert ő maga képes lenne megcsalni a másikat; másrészt pedig azért, mert erre „erkölcsileg” felhatalmazva érzi magát: ha a partnere megcsalhatja, akkor ő is megcsalhatja partnerét. Igen ám, de erről az ő kis „külön útjáról” a jelenetek, családi „cirkuszok” közepette mélyen hallgat.
Most következhet az életszerű példák összefoglalása. Két ember kapcsolatának megszakadása UTÁN, míg a féltékenység áldozata igyekszik idegileg rendbe jönni, és elfelejteni az egész szörnyűséget, tehát esze ágában sincs beleugrani egy új kapcsolatba, addig a féltékeny fél gyakran pillanatok alatt talál magának egy új kapcsolatot, melynek a „kiépítését” már előző kapcsolata során, a féltékenységi jelenetek idején megkezdte.
Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Pontosan így van. De (a bizalmatlanság, a sérült önbizalom és az önfegyelem teljes hiánya mellett) van egy másik, modern kori közhely, egy városi közmondás, mely még jobban kifejezi a féltékeny ember mögöttes énjét: mindenki magából indul ki.