Az asszociációs pszichológia arra törekedett, hogy a tudat egész épületét csupán asszociatív kapcsolatokkal összekötött képzetekből építse fel. Ám a tudat olyan elemei mint az érzetek, észleletek, gondolatok, érzelmek, akarat stb. nem kevésbé lényegesek, és valamennyien együtt alkotnak egy egészet. Az elszigeteltségükben vett elemek mint olyanok a tudományos elemzés eredményei. A …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudat rendszerszerű jelenség
A tudat fejlődése befutja az érzéki bizonyosság, az észlelő és képzetalkotó, az értelmi és ésszerű tudat fokait. A tudatnak mindezeket a formáit és szintjeit mintegy áthatja az érzelmek lángja és az akarat energiája. A tudat folyamat, mégpedig, míg csak az ember ébren van, ez a folyamat egyszerre visel folytonos s …
Érdekel a cikk folytatása? »Mi a világos tudat?
Mind a tudatosítás, mind a tudás, mind pedig a megismerés általános-emberi jelleget visel. Céljuk az objektív igazság. A tudat viszont ideológiai elemeket is tartalmaz, s éppen ezért az osztálytársadalomban osztályjellegű, azaz annak az osztálynak az alapvető érdekeit fejezi ki, amelyhez szubjektuma tartozik. Az ember konkrét-történeti életfeltételeitől függően a tudat különböző …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudás a megismerés folyamatának eredménye
A tudatot nem elemezhetjük tárgyi vonatkozásán, a tárgyat pedig a tudathoz való viszonyán kívül: a világ számunkra csak a megismerő szubjektumnak való adottsága aspektusában létezik. A tudat a külső és a belső világra, önmagunkra vonatkozó tudás. A tudáson kívül nincs tudat sem. „A mód, ahogy a tudat van, és ahogy …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudat pszichikus jelenség
A marxista filozófiában és pszichológiában tudaton nem egyszerűen a pszichikus visszatükrözést értjük, hanem a valóság céltudatos pszichikus visszatükrözésének legmagasabb, a társadalmilag fejlett ember által megvalósított formáját. A tudat az emberi agynak az a funkciója, amelynek lényege a külvilág adekvát, általánosított, céltudatos és nyelvi (vagy általában szimbolikus) formában megvalósuló aktív visszatükrözésében …
Érdekel a cikk folytatása? »A beszámíthatóság és cselekvőképesség meghatározása
Számos területen találkozhatunk a tudat meghatározásának sajátosan szaktudományos megközelítésével, amely nem lehet kielégítő a többi tudásszféra és a gyakorlat szempontjából. Jogtudományi értelemben például a tudat nem más, mint a szubjektumnak a logikusan megalapozott és adekvátan motivált elhatározásokra való képessége. Hiszen a szándék, az elhatározás megléte alkotja minden jogi aktus – …
Érdekel a cikk folytatása? »Tudat, tudatosítás, tudás
A tudat a tudás önmagában való részvételét, azaz az embernek saját tudása tényére vonatkozó tudását jelenti. Amikor tudatról beszélünk, a valóság eszmei visszatükrözésének képességére gondolunk, amelynek révén a tárgy objektív tartalma az ember lelki életének szubjektív tartalmává változik, továbbá e visszatükrözés különböző szintű sajátos társadalmi-pszichológiai mechanizmusaira és formáira. Éppen a …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudat, mint egységes rendszer
A képmások objektivációja megdöbbentő erővel jelentkezhet a fantáziaképekben, a hallucinációkban, sőt esetenként a művészi alkotásfolyamatban is. Egyszer Balzacot meglátogatta egy barátja; amikor bekopogott az ajtón, meghallotta, amint Balzac hangosan veszekszik valakivel és azt kiabálja: „Majd én megmutatom neked, te gazember!” Belépve azonban azt találta, hogy Balzac egymaga van a szobában …
Érdekel a cikk folytatása? »Az intencionális tudati aktus
A tudományban és az életben egyaránt beleütközünk abba a különös jelenségbe, amelyet különböző szavakkal szoktak megnevezni : projekció, objektiváció, intenció (irányultság), kivetítés stb. Ez a jelenség állandóan foglalkoztatta a fiziológusokat, pszichológusokat és filozófusokat. De legvilágosabb meghatározását Marxnál találjuk: ,,…egy dolog fényhatása a látóidegre nem úgy jelentkezik, mint magának a látóidegnek …
Érdekel a cikk folytatása? »A gondolat eszmei elkülönülése
Az ember a tárgyra vonatkozó gondolatot éli át, s nem azokat a neurofiziológiai jelenségeket, amelyek a gondolatot szülik. A neurofiziológiai folyamatok mintegy el vannak rejtve a szubjektum elől; nem adottak számára közvetlenül. Már Descartes találóan jellemezte ezt: „ismerem magam mint gondolatot, s nem ismerem magam mint agyat.” Éppen ez teszi …
Érdekel a cikk folytatása? »