A felismerése annak, hogy az ember a világegyetem gyermeke, és ez a világegyetem az otthona; hogy a csillagokkal teli égi térben ugyanannyira otthon vagyunk, mint itt, a Föld nevű bolygónkon. A nagy bölcsek és látók azt tanították, hogy az ember képes szféráról szférára, síkról síkra, naprendszerről naprendszerre vándorolni, miközben az evolúció ciklusai továbbhaladnak. Mert az ember földi tartózkodása ahhoz hasonlítható, mint amikor betérünk egy napra és egy éjszakára egy fogadóba vagy egy szálláshelyre.
Olyan világegyetem gyermekei vagyunk, amelyet intelligens és spirituális hatalmak fénnyel és élettel töltöttek meg. Ez azt jelenti, hogy ez a fény a mi szívünkben is ott ég, még akkor is, ha hosszú időn át csak nagyon halványan tudjuk kifejezésre juttatni a bennünk élő istenség szikráját. Ezt felejtjük el, amikor tanok és elméletek, dogmák és szavak különböző megfogalmazásaiért harcolunk, mint sok-ok évvel ezelőtt a középkori csatatereken is, és nem ismerjük fel, hogy minden vallás ugyanazokban az alapgondolatokban gyökerezik.
,,… voltaképpen úgy tűnik, mintha minden vallás csak a bebörtönzött emberi lélek különböző vágyait jelentené a természetfeletti szférákkal való kapcsolatteremtésre. De ahogy a prizma is a Nap spektrumának számtalan különböző színére bontja a hideg, fehér fénysugarat, úgy az isteni bölcsesség is küIönböző színekre hasad, miközben átfolyik az emberi természet „háromoldalú prizmáján”. Ezeket a színeket aztán vallásoknak nevezzük. De ahogy a spektrum színei is észrevehetetlen fokozatokban olvadnak össze, ugyanúgy valamennyi nagy vallási rendszer és annak különböző irányzatai is kapcsolatban állnak egymással. Ezért összességükben az örök igazságot mutatják fel, ám egymástól elszakítva csak az emberi tévedés árnyalatait jelentik, és tökéletlenségről tanúskodnak…” (Ízisz fátyla lehull)
Ha egyszer rálépünk a spirituális Énünkhöz vezető belső ösvényre, ha olyan időszakokat élünk meg, amikor nemcsak egyszerűen hinni akarunk valamiben, hanem készek vagyunk arra is, hogy elinduljunk a tudás és a megértés ösvényén, akkor új útszakasz kezdődik a számunkra. Minden kultúra, minden korszak és emberfaj ezeken az útszakaszokon a régi misztériumok tanain keresztül a kozmikus bölcsességre oktatta a keresőket. A kozmikus eredetünkről és a kozmikus örökségünkről szóló ősi bölcsesség mindig minden kereső számára elérhető volt, és az emberiség napjainkban sem veszítette el ezt a tudást.