LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Elő Közép- vagy Nyugat-Ázsiából származik.
Amióta a növénytermesztés szerepet játszik az életünkben, azóta ültetik, hazánkban azonban csak szórványosan fordul
elő. Évelő , télálló növény. Bojtos gyökérzetű , hagymája fehér nagyobb mellékhagymákból áll, és nem olyan
erős a szaga, mint a fokhagymának. Levélzete tőálló , lapos, keskeny szálas, kissé görbült. Az egyik változata virág helyett
a második évben sarjhagymákat nevel. A 80-100 cm hosszú magszár a sarjhagyma-érlelés előtt kígyószerűen
össze kunkorodik. A magszár végén borsó vagy búza nagyságú bulbillit fejleszt. A bulbilliről történő szaporítás
esetében az első évben gerezd nélküli hagymák fejlődnek. Minden évben újabb mellékhagymákat fejlesz, ami elősegíti
a terjedését. Másik típusa virágzatot fejleszt, magot azonban nem érlel. Júliusban, augusztusban virágzik, rovarok porozzák
be. A virágzatot képző típus az első évben nem fejleszt sem virágszárat, sem pedig fiókhagymát.
Ez a változat úgy néz ki, mintha egyetlen gerezdből álló fokhagyma lenne. Második évben egyenes, 100-150 cm-es virágzati
szárat, 5-6 nagyobb gerezdből álló mellékhagymát és emellett fiókhagymákat képez. A növény legjobban közepes
fényen fejlődik , azonban árnyékban, illetve nagy fényben is megnő . 5-8 oC-on már elkezd kihajtani, alacsonyabb
a hőigénye a vöröshagymáénál. Levélzete a nyári nagy forróságban is üde zöld marad. Szárazságtűrő , a szélsőséges
talajtípusokon kívül minden talajféleségen jól termeszthető. Nem szereti a nagyon savanyú talajokat. Közepes
a tápanyagigénye. A mínusz 15-20 °C-ot akár kifejlett állapotban, takarás nélkül is elviseli. Sarjhagymáról vagy
mellékhagymáról szaporítható, amit ősszel – szeptember végén, október elején – , vagy tavasszal, márciusban 3-4 cmre
duggatunk!
