Régi bérházak sötét helyiségei

A II. világháború után a betonelemgyárak tömegestől dobták piacra a most is ismert tipikus emeletes házak különféle, ám de egy kaptafára készült elemeit. Ezekből az elemekből gyorsan és egyszerűen lehetett az akkori technológiával tömegesen építeni a városokban ismert lakótelepeket. Ezekhez a lakásokhoz általában tartoztak úgynevezett pincék is, vagy tároló helyiségek is. Abban az időben a négy szintes házaknál még nem volt elterjedt a gázfűtés sem. Ezen lakások többségében még gyárilag építettek be cserépkályhákat. Az úgynevezett pince, vagy tárolóhelyiségeket arra a célra alakították ki, hogy a szenet, valamint a fát, és egyéb tüzelőanyagot ott lehessen tárolni. Manapság már szinte el sem tudnám képzelni azt, hogy a téli hideg hónapokban a reggeli órákban a négy emelet szinte minden lakója a pince felé veszi útját, hogy meleget varázsoljon a lakásba. Képzeljük csak el, annak idején lehetett látni az embereket, amint a lépcsőházban cipelik a negyedik emelet egyik lakásába a vödör szenet, valamint egy kevés gyújtóst. Mostanság sajnos már eltűntek a lakásokból ezek a gyönyörű cserépkályhák, és felváltotta őket a jól ismert gázfűtéses rendszerek. Ily módon a tároló helyiségek funkciói is megváltoztak, egyesek kerékpárt, valamint kacatokat tárolnak itt. Pedig sokat tudnának mesélni. Most már nyoma sincs a szénnek, egy darab faforgáccsal sem lehet találkozni. Ezek illatát felváltotta a dohos szag, amely megcsapja az odalátogató orrát. Mégis léteznek, velünk élnek, még akkor is, ha nem is veszünk róla tudomást.