LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az egész személyiségfejlődés úgy is felfogható, mint állandó szereptanulás. Gyermekkorunkban először az alapvető életkori és nemi, majd családi szerepeinket kezdjük tanulni; később újabb és újabb szerepekkel bővül a repertoárunk. A világban való eligazodáshoz, s ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket az életben, nélkülözhetetlenek a szerepek, ezért jó, ha minél több szerepben mozgunk otthonosan. Aki belemerevedik egy vagy két szerepbe, az nem tud kibújni belőle. Mindig és mindenhová magával cipeli, mint a rövidlátó a pápaszemét. Ezért ragaszkodnak görcsösen valamely szerephez azok, akik enélkül bizonytalanul állnak a lábukon.
De ez már azt is mutatja, hogy nem véletlenül vállalunk el valamely szerepet (ha egyáltalán választhatunk), hanem azért, mert lehetővé teszi bizonyos hiányosságaink ellensúlyozását, ilyen vagy olyan szükségleteink kielégítését. A szerepmagatartás segítségével tehát valamilyen – tudatos vagy nem tudatos – célt igyekszünk elérni, természetesen olyan célt, amelyhez egy másik emberre, szereppartnerre van szükség. Az emberi szükségletek és célok azonban csaknem mind ilyenek, hiszen épp ezért vagyunk társas lények.
A szükségleteket, cselekvésünk mozgatórugóit sokan és sokféleképpen próbálták osztályozni, pl. beszéltek alapszükségletekről és másodlagos szükségletekről, biológiai és kulturális szükségletekről stb. Érdekesen és újszerűen közelíti meg az emberi szükségletek problematikáját egy amerikai pszichiáter, E. Berne, aki vizsgálatai alapján az embernél hat lelki szükségletet tart alapvetőnek.
