LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szerelmesnek lenni jó dolog. Ám ez az érzés egyfajta természetes droggá válhat a számunkra. A tudomány több évtizede ismeri a társ – vagy szerelemfüggőség fogalmát. Lényege, hogy az érintett személy betegesen kötődik a társához, éveken keresztül féltékenyen őrködik felette és kapcsolatuk felett. Feladja önmagát, minden figyelmét a másiknak szenteli. Csakhogy a hatás a várttal szemben épp ellenkező lesz: ő maga kiszolgáltatott lesz, míg a partner épp távolságot akar tartani, és menekülni próbál. Ezt a függő traumaként éli meg. Állandóan romantika éhségtől szenved, figyelemre vágyik, ami által önzővé válik. Ehhez társul még a túlféltés. A kapcsolatban folyamatosan csalódik, ha nem kapja meg a kellő törődést, ha nem teljesülnek párjával szemben – a talán csak gondolatban – felállított elvárások. A csalódások előbb-utóbb szorongáshoz, még súlyosabb esetben depresszióhoz vezetnek. A szerelemfüggőség egyértelmű jele az, ha valakinek az önbecsülése az őt szerető emberek elismerésétől, szeretetétől függ. Ha magától, egyedül nem tud boldog lenni, ha túl sokat foglalkozik azzal, hogy mások mit gondolnak róla, hogyan bánnak vele. Függő az, aki úgy érzi, más embertől függ az, hogy jól érezze magát a bőrében, hogy elfogadja saját magát. Nem érzi magát felelősnek a tetteiért: ha mérges, azért is biztos valaki mást okol, csak más lehet azért az állapotért felelős. Önzőnek érzi magát akkor, ha a saját elképzeléseit valósítaná meg másoké helyett. Nem tudja elviselni azt a fájdalmat, amit az okoz, ha mások kirekesztik őt. Minden függőség abban gyökerezik, hogy alábecsüljük saját magunkat és a képességeinket. Bennünk van a vágy, hogy megfeleljünk másoknak (szülőknek, barátoknak, szerelmünknek). A társfüggőség egy belső probléma, mely sokszor alacsony önbecsülésből, mély fájdalomból, vagy tartós rossz közérzetből ered.
