Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / A baba-mama kapcsolat fejlődése a 10.hónaptól 1éves korig

A baba-mama kapcsolat fejlődése a 10.hónaptól 1éves korig

10.hónap:
A tíz hónapos már bejárja a lakást, igyekszik egyedül is enni, fő étkezései lassan egybeesnek a családi étkezésekkel. Felmerül ilyenkor pár kérdés: Érdemes e továbbra is elkülöníteni a babás és felnőtt dolgokat? Külön mosni a babaruhát, külön főzni, külön edényeket fenntartani, saját rend szerint etetni? A külön mosás, külön edények kérdésre a válasz egyértelmű: nincs rá szükség. A négykézláb közlekedő baba néha jobban összemaszatolja ruháit, mint a szülei. A külön főzés kezdettől felesleges lehet, ha olyan ételeket készítünk, amelyekből a főzés első szakaszában ki tudjuk venni ami a baba számára biztonságos. A főétkezések kérdése is a családi szokásoktól függ. Ha a felnőttek együtt esznek, bátran ültessük oda a babát is az asztalhoz. Ha nincs kialakult étkezési szokásrend, jobb, ha a babával továbbra is tartjuk a megszokott főétkezéseket. A legjobb lenne, ha mi is fölvennénk az ő fonalát, és ráállnánk a rendszeres, igényes családi étkezésekre.
11.hónap:
A tizenegy hónapos már olyan ügyes, és annyi kópéságra képes, hogy mindenképpen be kell avatkoznunk az akcióba. Néha nagyon jól látszik, hogy azt próbálgatja, meddig mehet el. Ebben az időszakban derül ki igazán, hogy a szülők mit gondolnak a gyereknevelésről, mennyire engedékeny vagy mennyire szigorúan következetes légkört teremtenének meg szívük szerint. Ez függ személyiségüktől, saját gyerekkori tapasztalataiktól, nézeteiktől, vérmérsékletüktől.Természetesen az a szerencsés, ha nagyon hasonló elveket vallanak, de ha nem, ne a gyerek feje fölött vitassák meg, hogy valamit szabad-e vagy sem. Főként ne adjanak a kicsinek ketten kétféle utasítást. Az se jó, ha anya apát használja “megtorlásnak” vagyis a nehéz nevelési helyzetekből kivonul. Ha érzik, hogy nem egyezik a véleményük, beszéljék meg legalább nagy vonalakban az elgondolásaikat.
12.hónap:
Az egyéves már valódi utánozóművész. Ettől kezdve jó lesz, ha figyelünk, mit teszünk, mit mondunk előtte. Ha a fenekére csapunk mérgünkben, ne lepődjünk meg, ha visszaüt, hiszen azt látja: így kell kifejezni nemtetszésünket. Ha feszült helyzetben hisztizünk (sok felnőtt bizony így tesz!) ne lepődjünk meg, hogy gyerekünknél nem akar elmúlni a dackorszak négyéves korára sem! Persze nem kell “tökéletes embernek”, “mintaszülőnek” lennünk és állandóan kemény kontroll alatt tartani viselkedésünket. De jó tisztában lennünk azzal, hogy a gyerek sokkal többet tanul utánzás, mint jutalmazás vagy büntetés révén.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A “jó” gyermek

Ha a gyermek jól érzi magát, és elégedett, akkor elfogadhatóan viselkedik. De minden gyermek ki …

Hozzászólás