A fluoridok szerepe a fogszuvasodás megelőzésében

A fluoridok (melyek a fluornak – F – különböző más elemekkel, illetve vegyületekkel alkotott sóit jelentik) alkalmazása világszerte több évtizedes tapasztalatra tekint vissza, és a fogászatilag fejlett országokban az utóbbi évtizedekben észlelt nagymértékű fogszuvasodás csökkenés elsősorban a fluoridok kiterjedt és következetes alkalmazásának tulajdonítható.
Amerikai kutatók 1942-ben publikálták vizsgálataik eredményét 20, egyesült államokbeli városra vonatkoztatva, ahol az ivóvíz literenként kb. l mg fluort tartalmazott. A 12-14 év közötti gyermekek fogszuvasodás-előfordulása 50%-al volt alacsonyabb, mint hasonló körülmények között élő, de fluormentes ivóvizet fogyasztó gyermekeké. Az ivóvíz mesterséges fluorozását elsőként 1946-ban vezették be az USA-ban és Kanadában. Az azóta eltelt évtizedekben a fluoridos megelőzés módszereivel elvileg és gyakorlatilag számtalan ország és kutató foglalkozott.
1970-ben és 1986-ban az Egészségügyi Világszervezet monográfiát adott ki, mely a fluoridoknak a szervezetre és a fogazatra való hatását részletesen tárgyalja és alkalmazásukat ajánlja.
A fogszuvasodás fluoridokkal történő megelőzése szisztémásan (belsőleg), vagy lokálisan (külsőleg, helyileg), vagy a két e járás kombinációjával történhet.
A fluoridok szisztémásan a fog fejlődése idején, a vérkeringés útján, lokálisan pedig a fog áttörése után, a fogzománccal való közvetlen érintkezés útján fejtik ki védő hatásukat. Az eljárások hatásmechanizmusából is következik, hogy az élet folyamán változik a különböző fluoridprevenciós eljárások javallata, hatékonysága.