A háziporatka és társai

Számos olyan allergén található lakásunkban, amiről talán nem is tudunk. Az allergiás tünetek kezelésének elvileg a legegyszerűbb módja a kiváltó okok kerülése lenne. A gyakorlatban ez azonban csak ritkán valósítható meg hosszútávon. Az erre irányuló fáradozások gyakran kudarccal végződnek, aminek oka legtöbbször az, hogy igazából csak a minden allergén forrásra kiterjedő radikális megoldásoknak van érezhető hatásuk. Ilyen intézkedések azonban tartósan szinte sehol nem foganatosíthatók.
A lakásban található allergének közül a háziporatkák, a penészgombák spórái és az állati eredetű allergének a legjelentősebbek.
A háziporatkák
Az egész éven át tartó – pollenszezontól függetlenül jelentkező – allergiás panaszok jelentős részét a háziporatka okozza.
A házipor emberi bőrről lehullott hámpikkelyeket, textilbolyhokat, pókháló maradványokat, finom homokszemcséket, rovarmaradványokat és még számos más összetevőt tartalmaz, de allergológiai szempontból legfontosabb összetevője a háziporatka és annak ürüléke. A háziporatka környezetünkben szinte mindenütt előfordul. Egy gramm háziporban átlagosan ötezer atka található.
A háziporatkák szaporodásához leginkább a 20-25 fok közötti hőmérséklet és a 70-80% közötti relatív páratartalom felel meg. Szaporodási ütemüket a klimatikus viszonyok határozzák meg. Télen nagy részük elpusztul, legnagyobb számban nyár végén, ősszel találhatók. A lakáson belüli klíma is befolyásolja számukat. A régi, nedves épületekben nagyobb számban fordulnak elő, mint az újabb, szárazabb lakásokban, de átmenetileg szinte minden hálószobában kialakulhat az atka szaporodásához szükséges mikroklíma.
Nálunk legelterjedtebb a Dermatophagoides pteronyssinus nevű atka. Ezt rendszertanilag már 1897-ben leírták. A szemmel nem látható, áttetsző szürkésfehér színű atkák nősténye 3-4 nappal a megtermékenyítés után naponta 14 petét rak – élete során összesen 200-300-at. A petékből a lárvák 8 nap alatt fejlődnek ki, ezekből nimfa, majd ivarérett alak lesz. Az érett nőstény kb. 3 hónapig, a hím 2 hónapig él.
Táplálékuk a házipor szerves alkotórészeiből áll (emberi hámpikkelyek, állati szőrök, baktériumok, gombák). Az emberi bőr zsírkomponensei mérgezőek számukra, ezért olyan penészgombákkal élnek szoros együttműködésben, amelyek lebontják számukra ezeket a zsírokat. A „szívességért” cserébe a penészgombák az atka gyomrában csíráztathatják a spóráikat.
Először 1928-ban Dekker írta le, hogy a háziporatka asztmát okozhat. Ezt a feltételezést a hatvanas években Voorhorst és Spieksma vizsgálatai alátámasztották. Ma már tudjuk, hogy a háziporatka ürülékében található enzimaktivitású anyag (cisztein-proteináz) a tünetek fő okozója.
A háziporatka különösen nagy mennyiségben található a padlószőnyegben, a vastag szőnyegekben, a kárpitozott bútorokban, ágybetétekben, gyapjútakarókban, vastag függönyökben, a gyermekek kitömött játékállatkáiban és a varrások mentén még a ruházatban is. Sokszor megtalálhatók a lakásban tartott háziállat fekhelyén is.
A tüneteket az atka ürüléke okozza. Élete során az atka a testtömegének 200-szorosát kitevő ürüléket termel. Ez a száraz, meleg levegőben finom porrá oszlik, a szőnyegből, bútorkárpitról a takarítás alkalmával könnyen a levegőbe kerül és kiváltja az allergiás tüneteket. Háziporatka-allergiások számára különösen szerencsétlen párosítás a padlófűtés és a padlószőnyeg együttese. Ilyen esetben ugyanis fűtési idényben a felszálló meleg levegővel folyamatosan kerül allergén a levegőbe. Rendszerint akkor számíthatunk allergiás reakcióra, ha 1 gramm háziporban 10 ezernél több háziporatka, vagy 2 mg-nál több atka-allergén van.
A legerősebb allergiás reakciók nyár végén és kora ősszel, a legintenzívebb szaporodásuk idején észlelhetők. Napszak szerint az éjszakai és a kora reggeli órákban okoznak leginkább tüneteket. A tengerszint feletti magasság növekedésével egyre kevesebb atka található. 1200 méter felett már jelentősen csökken az atkakoncentráció. Magyarországon a Kékestetőn sokszor látványosan javul az atkaallergiás asztmás betegek állapota.
A Dermatophagoides pteronyssinus közeli rokona a Dermatophagoides farinae, a lisztatka, amely lisztet is fogyaszt táplálékul. Vannak még további rokon atkafa-jok, melyek a lakásban (pl. Dermatophagoides microcerans ) vagy a házon kívül (pl. Acarus ) okozhatnak tüneteket.
Hogyan állapítható meg, mekkora a lakás atkafertőzöttsége?
Az atka ürülékében található guanin nevű anyag egy színreakció segítségével kimutatható. Olyan lakásokban, ahol madarat is tartanak, valótlanul erős reakció jöhet létre, mert a guanin a madarak ürülékében is megtalálható.
Mit tehetünk igazolt atkafertőzöttség esetén?
A szőnyegek, a kárpitozott bútorok és a többi porfogó eltávolítása – legalább az atkaérzékeny beteg hálószobájából – enyhítheti a tüneteket. Az ágybetét rendszeres porszívózása, a tollpárnák lecserélése könnyen mosható szivacspárnákra, az ágybetét és az ágynemű bevonása az atkák számára átjárhatatlan huzattal, a kitömött játékállatkák lecserélése mosható műanyagjátékokra ugyancsak segíthet.

Kapcsolódó fórumok:

• lisztatka
• lisztatka előfordulása
• pókháló tetoválás jelentése
• atka pók csípés