LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A mentális betegségek megítélése történelmi koronként változott, minden esetben igazodva az adott kor társadalmához, tudományos-, vallási- és technikai fejlettségéhez, de ezek keretén belül mindig működött ez a tudományterület. Az adott kor szemlélet módjai minden esetben kihatottak a mentális egészség védelmére, a betegség kezelésére, valamint a betegekkel való foglalkozás módjára és felmerülő kérdéseire.
Legrégibb modellként a vallásos –mágikus paradigmaelv határozható meg, mely kapcsolódott a középkor emberéről alkotott világképhez. Az elv középpontjában a testtől különálló lélek állt, amelynél, ha zavar keletkezik, megjelennek a mentális betegségek különböző tünetei. Ez az akkori kultúraképnek megfelelően a démonok és ördögök, valamint ezek tevékenységei szerepeltek. Legfontosabb terápiái között szerepel az imádkozás, az ördögűzés, valamint a megszállott lélek égetése.
A tudományos technikai modell a lélek, a test és az agy működésén alapszik, amelyeket biokémiai folyamatokkal igyekeznek bebizonyítani. Ebben az időben az orvostudomány már oly mértékben fejlődésnek indult, lehetőséget teremtett arra, hogy a mentális betegségek eredetét biokémiai okokra vezessék vissza, és kezeléséhez gyógyszeres terápiát alkalmazzanak. Itt már megjelent az a nézőpont, hogy a mentális betegségek miben léte, létezése és gyógyítása nem különbözik az orvostudomány bármely más területétől.
A pszicho-szociális modell a modern korban paradigmaelvé vált, mivel ebben az esetben már felismerték, hogy a pszichés betegségek kialakulásának nagy rizikó faktora a szociális- és pszichés helyzet. Minden zavar alapja a megváltozott viselkedési mintában nyilvánul meg. Ilyen lehet például a regresszió, valamint az érzelmi retardáltság. Ezeknek a kórképeknek a gyógyítása gyógyszeres és pszichoterápiás módszerekkel történik, huzamosabb időt hagyva és számítva az időleges gyógyulásra.
