Kezdőlap / Társadalom / A szegénység alakulása Magyaroszágon a II. világháború végétől a rendszerváltásig

A szegénység alakulása Magyaroszágon a II. világháború végétől a rendszerváltásig

A vesztes háború a lakosság és a nemzet vagyonának nagy részét felemésztette, a gazdaságpolitika összeomlott, beköszöntött a napjainkban is ismeretes infláció. Az 1945-ben bekövetkezett földosztás és az 1948-ban véget ért államosítás után mindenki egyformán lett szegény.
Ebben az időszakban a rétegződés kuszálódott, hiszen a forradalmi változások következtében mindenki –akinek volt is vagyona- eltitkolta gazdagságát, volt aki szerencsésnek mondható, hogy kisebb-nagyobb részt sikerült megtartania. A szélsőséges jövedelmi és vagyoni különbségek eltűntek, de ugyanakkor egyenlőségről sem beszélhetünk. Az ország népességének ötöde jutott földhöz, a nagyobb birtokok megmaradhattak, a kisebb parcellák száma csökkent. A munkáskeresetek differenciáltsága csökkent, a háború után a jövedelmek közötti különbségek szinte teljesen megszűntek, a bérskála összeszűkült. Az átlagkereset igen alacsony volt, a munkások nagy része a létminimum alatt élt és még a szociális juttatások köre és szintje egyaránt minimális volt, a népesség nagy része abszolút- és relatív szegénységben élt. 1947-ben ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma, így az életszínvonal még lejjebb süllyedt. Az alacsony nyugdíjból élők száma is egyre szaporodott, így módosult a szegények társadalmi összetétele, többségük nem volt agrárploretár.
Az évek elteltével az egyetlen pozitívum a foglalkoztatottság növekedése volt. Ezzel újabb gond jelent meg, a társadalmi mobilitás, ennek megoldására születtek a munkásszállók, ezek a 1989-ig működtek is, majd rendszerváltással, a gyárak és üzemek bezártak, a munkások az utcára kerültek.
Az új rendszerrel egy új tragikus élet jelent meg: a hajléktalanság.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A szamburu népcsoport

A szamburu népcsoport az egyenlítő környékén él Kenya területén, a maszájok rokonainak mondják őket. Félnomád …

Hozzászólás