LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Gyakorlatilag minden fény egyforma, hullámhosszukat kivéve. Látórendszerünk alakítja a különböző hullámhosszakkal bíró fényt különböző színekké.
Például a közepes hullámhosszúságú fények, melyek kb. 500-570 nanométeresek, zöldnek látszanak. A hosszú, 620-700 nanométeres fények vörösek.
A színérzékelés forrása többnyire valamilyen tárgy, amely fényt ver vissza, hiszen valamilyen fényforrás megvilágítja. A tárgy színének észlelését a visszavert fény hullámhossza és egyéb tényezők határozzák meg.
Az egyik ilyen tényező az a szín, mely adott tárgyról a tudatunkban él. A rózsát akkor is pirosnak látjuk, ha sárgászöld fény világítja meg, míg egy számunkra ismeretlen tárgyat ugyanebben a megvilágításban sárgászöldnek látnánk.
A 400-700 nanométeres hullámhossztartományban, amelyre érzékenyek vagyunk, kb. 150 színt tudunk megkülönböztetni. Mivel ennek a 150 színnek is számtalan árnyalata és telítettsége lehet, az elvileg megkülönböztethető színek számát 7 millióra becsülik. Minden különböző szín megalkotható néhány alapszín keverésével.
A legtöbb színlátás – zavar genetikus eredetű. Férfiaknál gyakrabban fordul elő, mint a nőknél, mert a problémát az X-kromoszómán elhelyezkedő recesszív gének okozzák. Egészen ritka esetben fordul elő, hogy valaki egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a hullámhosszokat, ők színvakok.
Ewald Heering 1878-ban megfigyelte, hogy minden szín leírható a vörös, a zöld, a sárga és a kék közül kettő segítségével.
Heering azt is észrevette, hogy a vöröses zöld és a sárgáskák sohasem látható. A vörös és a zöld keverékét sárgának , a sárga és a kék keverékét fehérnek látjuk. Megfigyelései alapján alkotta meg ellen-színelméletet, mely szerint a vörös és a zöld, valamint a sárga és a kék ellentétes színek, soha sem érzékelhetőek egyszerre.
