LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Napjainkban sok misztikus rend és szervezet még számtalan humanitárius feladat elvégzését is magára vállalja, hogy a fizikai életben is elősegítse a fejlődés terveit.
A múlt legyőzése nélkül nincs újrakezdés, és ezt jelenti a beavatás szó igazi értelme is. A beavatás útját még a múlt mesterei fejlesztették ki, hogy ezen keresztül kísérjék a keresőt a„Belső Templom” misztériumaihoz. Ez az út az elmúlt idők folyamán is fennmaradt, a különböző beavatási rendek oltalma alatt állt, és ezen keresztül vezetik óvatosan még ma is a törekvőket a„Nagyobb Fény” felé. Mert ez a beavatási rendek valódi feladata. De a beavatási szertartások, az ókor szokásaival ellentétben, már nem veszélyeztetik a fizikai életet. A belső növekedés azonban, akárcsak a múltban, ma is megköveteli a halál igazi jelentésének a tudatosítását, és a hátrahagyás képességének a gyakorlatait.
A tudat az élet kulcsa. Ott van élet bennünk, ahol tudatosak vagyunk. Ahol nem vagyunk tudatosak, az élet még mindig rajtunk kívül van.
Mert arról a hétköznapi Énünkről, amellyel együtt élünk, és amelyet olyan jól ismerni vélünk, még mindig nagyon keveset tudunk. Ennek az az oka, hogy a személyiségünk duális, azaz kettős felépítésű. A benne elsődlegesen megnyilvánuló vágyak és szenvedélyek a természet alacsonyabb birodalmain át vezető, hosszú utunk során alakultak ki. Így ha életről életre testet öltünk a Földön, ez a vágyra való hajlam is újra meg újra kifejezésre jut. Ám az Én másik oldalán egyre inkább kialakul bennünk egyfajta gondolkodási képesség is, valamint az akaraterő, a képzelőerő; és az értelemre, az intellektusra, a megérzésekre való képességünk. De ennek következtében kialakul egy belső harc is, amely annál erőteljesebbé válik, minél élesebb lesz a gondolkodási készség. Mert a fejlettebb értelem vagy a régről magával hozott vágyai megvalósításáért dolgozik, vagy ezt egyre sikeresebben legyőzve, az új felismerésekkel működik együtt.
