LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Napjainkban a legtöbb ember a tudatával még elsősorban a fizikai Földön van otthon. De vajon hányan tudnak közülük már uralkodni is a tudatnak ezen a síkján? Ugyanez a helyzet azokkal is, akiknek a tudata az érzelmek síkjával van összekötve. Az érzelmi test az a test, amelyet olyannyira fontosnak tartunk, és amely annyira felkorbácsolódhat, hogy rajta keresztül tapasztaljuk meg a betegséget, a nyomorúságot, a fájdalmakat és a szenvedést.
Az érzelmeink valójában nem mások, mint a mi asztrális képzelőképességünk, hasonlóan az álmainkhoz, mert a valóságban a legtöbb álom sem más, mint a saját érzelmeink. De ha reggel szívdobogással ébredünk egy rémálom után, akkor tudjuk, hogy ez csak álom volt. Bárcsak ezt mondhatnánk az asztráltest valamennyi érzéséről is! Bárcsak minden harag, félelem és negatív érzelmi mozzanat után felébredhetnénk, és azt mondhatnánk, hogy ez csak álom volt… Mennyivel könnyebb lenne az élet! De valamilyen okból annyira valóságosnak tartjuk az érzelmeinket, hogy nehézséget okoz felhagyni az ezekkel való azonosulással.
A legtöbb ember tudata elsősorban az érzelmek síkján gyökerezik, az érzelmi tapasztalatok csúcs- és mélypontjain, de még messze nem értünk el addig, hogy uralkodhassunk is e sík felett. Éppen ezért azok, akik nemcsak hogy felemelték már a tudatukat a mentális síkra, de már arra is képesek, hogy uralkodjanak e sík felett, elérték a harmadik fokú beavatás szintjét. Ez mutatja világosan, hogy milyen hosszú még az az út, amely előttünk áll!
Mert a jelenlegi állapotunkban a tudatunk nemcsak hogy több részre hasadt, de nem is állunk mindegyikkel kapcsolatban. Tudatában vagyunk a testi szükségleteinknek, és annak, amit érzelmi szükségletnek nevezünk. De lényegesen kisebb mértékben vagyunk a gondolataink tudatában. Az intuíció és az inspiráció az első lépések azon az úton, amelyen az ember kibontakoztathatja a tudatos gondolkodását. Ez azonban akaraterőt is kíván, és hajlandóságot az olyan mentális döntésekre, hogy meg is tegyük, amit felismertünk, mert semmit sem tudunk azáltal elérni, hogy csak vágyunk rá.
