LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Általában az antinutritív jelenség fogalomkörébe foglalható össze minden olyan, növekedést, fejlődést gátló, lassító vagy a táplálék értékesülését rontó hatás, amely a táplálékkal eredeti koncentrációban éri a szervezetet, de az elvárható termelés romlásán kívül klinikailag észlelhető kóros tüneteket nem okoz. Az antinutritív vegyületek nagyobb koncentrációban, feldúsult állapotban (pl. VEPEX, eső utáni szaponindúsulás a lucernában, egy-egy növényfaj túlzott elszaporodása a flórában stb.) állatbetegségeket, toxikózist is okozhatnak.
Választ adni arra a kérdésre, hogy a takarmánynövényekben levő antinutritív (vagy mérgezést okozó) anyagoknak mi a szerepük, egyértelműen, röviden nem lehet. Az ember és állat egészségére káros vagy mérgező anyag a növény szempontjából fontos lehet. Például a proteázinhibitorok szabályozzák a növényben a fehérjék metabolizmusát, a lektinek részt vesznek a szénhidrátok megkötésében és a rovarok elleni védelemben, a fenolos vegyületek nagy része (pl. a robinetin, a csersav stb.) védi a gazdaszervezetet az oxidációtól, a korhadástól és a baktériumok kártételétől stb.
Mindezek figyelembevételével nem biztos, hogy valamelyik antinutritív tulajdonság megszüntetésére irányuló fajtaszelekció, nemesítés általános előnyökkel járna. Ismeretes, hogy ha az antinutritív faktorokat nemesítéssel minimálisra csökkentjük, a növény elveszti a természetes ellenálló képességét, kiesik a táplálékláncból vagy csak költséges kémiai növényvédelemmel tartható fenn.
Mindkét eset a föld biológiai hozamának csökkenésével jár. Eredményesebb eljárásnak tűnik, ha az antinutritív anyagok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait megismerjük és takarmányainkban a lehetséges módszerekkel hatástalanítjuk.
A sokféle (kézikönyvek köteteire terjedő) antinutritív faktor részletes áttekintése és hatásának elemzése meghaladja e fejezet kereteit. Példaként néhány növény antinutritív anyagait a 8. táblázatban szemléltetjük.
