LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
„Az antantpolitika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokratikus-pacifista mosolya helyett.
E tekintetben Károlyinak kevesebb kételye volt: ő szinte mindig hitt az antant célkittizései őszinteségében, amíg a saját testünkön nem tapasztaltuk ki a kapitalista üzletemberek minden hipokrízisét (képmutatását) és elvtelenségét.”
(Részlet Jászi Oszkár visszaemlékezéseiből.)
Károlyi „abban a reményben társult a szocialistákkal, hogy az antant kevésbé drasztikusan bánik el a legyőzött Magyarországgal, ha annak élén egy liberális és pacifista áll. Ebben tévedett.
A Belgrádban aláírt fegyverszüneti egyezmény alapján megkezdődött az ország déli részeinek a megszállása a Maros és Dráva vonaláig. A demarkációs vonalak állandó mozgásban voltak, és míg a kormányzat és a lakosság nagy része a területi integritás megőrzésének ábrándját dédelgette, a győztes hatalmak az etnikai elvet sem vették már figyelembe. Az antanttól kapott engedély után 1918. december 2-án a román királyi hadsereg megkezdte Dél-Erdély elfoglalását. Az erdélyi román betöréssel szembeni katonai ellenállás nem volt eredményes. 1918. december elején az antant már a Felvidék teljes átadását követelte a csehszlovák államnak. Bizonyos helyi ellenállás megkísérlése után 1919. január végére a Csehszlovákiának ítélt terület kiürítése is befejeződött. A régi hadsereg leszerelése általános igény volt 1918 őszén, hiszen sokan féltek attól, hogy a fegyverrel hazatérők anarchiát okoznak. Másrészt a Monarchia hadserege nem volt magyar jellegű, s a frontokról hazaözönlő cseh, horvát, osztrák, lengyel stb., katonáktól aligha lehetett elvárni Magyarország védelmét. Harcképes magyar fegyveres erő szervezéséhez időre volt szükség. Így a siker reményében folytatott ellenállásra a megszállás időszakában (1918. november-december) nem kerülhetett sor.
