Jegyei: karcsú, feltűnő színezetű sikló, feje élesen elválik a nyaktól, szeme nagy, pupillája kerek, pikkelyei simák, farka hosszú. Hátán sárgás, szürke vagy vörhenyesbarna alapon egy sor vörösbarna vagy vörös, feketén szegélyezett, keresztirányú folt látható. Oldala szabálytalan közökkel fekete foltos, hasának elülső része halványsárgás, hátrébb feketésbe megy át. Fején szembetűnő fekete …
Érdekel a cikk folytatása? »Európai gyíkászkígyó Malpolon monspessulanus életmódja
Európai gyíkászkígyó táplálékai: gyíkok, kígyók, rágcsálók és madarak. A gyíkászkígyó féktelen vadász, kíméletlenül üldözi áldozatát, és ott csap le rá, ahol csak éri. Hatékony méreggel és méregfogakkal is rendelkezik, de áldozatát először leteperi és szorosan körülöleli, és többnyire csak akkor marja meg, amikor már annyira elnyelte, hogy a felső állkapcsán …
Érdekel a cikk folytatása? »Európai gyíkászkígyó Malpolon monspessulanus jellegzetességei
Jellegzetességei: igen nagy izmos sikló, feje középtájt hosszában lapított, felső állkapcsa előreálló, kerek pupillájú, feltűnően nagy szeme pedig kiugró perem alatt ül. Teste egyszínű, vagy világos és sötét foltokkal és vonalakkal mintás. Háta többnyire egyöntetű sárgás, világosszürke, szürkésbarna vagy feketés, gyakran kis világos és sötét pöttyök borítják. Hasa krémsárga vagy …
Érdekel a cikk folytatása? »Líkiai szalamandra
Jegyei: közepes nagyságú, karcsú szalamandra, kidülledő szemekkel és jól látható fültőmirigyekkel; bőre sima, farka hengeres, vékony, nagyjából olyan hosszú, mint a teste. Hátoldala többnyire világos vagy sötétbarnás, apró sárga foltokkal. Oldala szintén sárgás, lábai és farka részben halvány rózsásak, hasa enyhén vörhenyes, világos jegyekkel. A hímek faroktövén feltűnő, előreirányuló, puha …
Érdekel a cikk folytatása? »Foltos szalamandra élőhelye
Élőhelye: tiszta vizű patakok és csermelyek környéke, elsősorban a lomberdőben gazdag dombvidékeken és közép-hegységekben. A dús növényzetű szurdokokat és a mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket kedveli, valamint az olyan öreg lombos erdőket, ahol sok a kidőlt fa és a farönk. 400 m alatt ritkán fordul elő; jórészt …
Érdekel a cikk folytatása? »A Hegyesorrú és a Viperasikló
Hegyesorrú sikló Elaphe scalaris Jegyei: nagyméretű, karcsú sikló, feje alig válik el a nyaktól, szembogara kerek, pikkelyei a testén simák. A kiszínezett álla tok sárgásak, sötétbarnásak vagy vörhenyesek, hátukon két többé-kevésbé feltűnő, sötét csík fut végig a farok csúcsáig. Hasuk fehéres vagy sárgás. A fiatalok színezetét I. a lenti ábrán. …
Érdekel a cikk folytatása? »Az Ázsiai haragossikló és az Ibériai rézsikló
Ázsiai haragossikló Coluber ravergieri Jegyei: erőteljes sikló, hosszúkás, a nyaktól jól elhatárolt fejjel; szembogara kerek; testi pikkelyei enyhén ormósak farka hosszú. Teste a szürke különféle árnyalatait öltheti. A fej felső oldalán lévő rajzolat változatos, lehet egészen sötét is. A szemet és a szájszegletet általában sötét sáv köti össze. A hát …
Érdekel a cikk folytatása? »A Kis-ázsiai törpesikló, a Kámzsás sikló és a Macskakígyó
Kis-ázsiai törpesikló Eirenis modestus Jegyei: termete kicsiny, de szeme nagy, feje alig határolódik el a nyaktól. Háta és oldala többnyire egyszínű világosbarna, szürkésbarna vagy rőtes homokszínű, ritkán sötéten foltos. Hasa piszkosfehér vagy sárgás. A test színeivel erős kontrasztot képez a fekete fejmintázat. Teljes hossza 50-60 cm. Elterjedése: az Égei-tenger szigetein, …
Érdekel a cikk folytatása? »A Fitosorrú és a Hegyi vipera
Fitosorrú vipera Vipera latasti Jegyei: közepes méretű vipera, feje jól elkülönül a nyaktól, lágy orrszarvacskája van és ormós pikkelyei; szembogara függőlegesen metszett. Háta és oldala világosszürke, sárgásszürke, vörös- vagy sötétbarna. Hátszalagja szaggatott vagy hullámos, többnyire széles, a hímeknél általában feketés vagy fekete, a nőstényeknél szürke vagy barnás. Oldalán sötét foltok …
Érdekel a cikk folytatása? »A Sárga vakkígyó és a Homoki boa
Sárga vakkígyó Typhlops vermicularis Jegyei: aprócska, féregszerű kígyó, tömör, hengeres testét pici, lekerekített, sima pikkelyek fedik. Kicsi, rövid feje nem válik el élesen a törzstől. Alig felismerhető, pontszerű szeme átlátszó pikkelyek alatt rejtőzik, keskeny szájnyílása határozottan alsó állású. Farka igen rövid, a vége tüskeszerű. Az állat csillogó sárgásbarna vagy kissé …
Érdekel a cikk folytatása? »