Az ember fokozatosan megtanulja megkülönböztetni magát előbb cselekvései eredményétől, majd maguktól a külső, végül pedig az eszmei síkon végbemenő belső cselekvésektől is. Mindezek az öntudat kialakulásának különböző fokozatai. Csak az ember képes arra, hogy saját cselekvéseit tárgyi formában szembeállítsa önmagával, mint e cselekvések szubjektumával, és ezáltal megkettőzze egységes személyiségét az …
Érdekel a cikk folytatása? »Előbb a sín, aztán a vonat
A szem felépítését csak azután értették meg, miután megalkották az első optikai műszereket. Hasonlóképp történt a hallás szervével is: a Corti-féle szerv úgy jelenik meg előttünk, mint egy sajátos húros hangszer fokozatos átmenetekkel, a hárfa vagy a zongora mintájára. Az emberi agyban végbemenő legfinomabb folyamatokat, értelmi tevékenységünk fiziológiai alapjait a …
Érdekel a cikk folytatása? »Az öntudat kialakulásának útja
A társadalmi munkafolyamat szerepét hangsúlyozva az öntudat kialakulásában, Marx a következőket írta: az ember „magát nemcsak – mint a tudatban – intellektuálisan, hanem dolgozva-tevékenyen valóban megkettőzi és ennélfogva önmagát egy általa teremtett világban szemléli”. A tevékenység folyamatában az ember megváltoztatja a külvilág tárgyait, s ezáltal rájuk üti saját akaratának és …
Érdekel a cikk folytatása? »Haladás az önmegismerés felé
Mi hívta létre a visszatükrözés mintegy kettős formájának megjelenését: vagyis azt, hogy kialakult egyrészről a valóság szubjektív reprodukciója, másrészről e reprodukciónak a szubjektum számára való adottsága? Az ember nem jött kész öntudattal a világra. Az öntudat kínok közt született meg, s bonyolult, tövises utat kellett megtennie. Mind a mai napig …
Érdekel a cikk folytatása? »Önmegismerés, önmegfigyelés
Az önmegismerés ugyanazon ismeretelméleti eszközök segítségével megy végbe, mint a külső valóság megismerése, tehát érzetek, észleletek, önmegfigyelés, önmagunkon való elgondolkodás stb. segítségével. Továbbá az önmegfigyelésben, szemmel láthatólag, a visszacsatolásnak ugyanaz a mechanizmusa működik, mint a külső önszabályozás esetében. A gondolatok pillanatnyi folyamata mindenekelőtt a belső beszédben realizálódik, melynek külső kimenetei …
Érdekel a cikk folytatása? »Az önuralom az önmegismerés szubjektív eljárása
Tagadni, hogy az önmegfigyelés az ember szellemi életének világába való behatolás legfontosabb eszköze, ez éppen olyan, mintha a csillagász megtagadná, hogy távcsövén keresztül vizsgálja a csillagos eget, mondván, hogy úgysem lehet bízni a megfigyelő szubjektív benyomásaiban. Ekkor azonban egyáltalán nem lenne szabad megbíznunk az emberi érzékszervek semmiféle tanúbizonyságában, hiszen a …
Érdekel a cikk folytatása? »A pszichológia szerepe az önértékelés megfigyelésében
A pszichológia szinte egész történetén keresztül – mióta csak önálló tudományként létezik – végigvonul a vita az önmegfigyelés kérdése körül. Kezdetben úgy vélték, hogy az önmegfigyelés alkotja a személyiség szellemi világának mélységeibe való behatolás egyetlen, vagy legalábbis legfőbb módszerét. E módszer jelentőségének eltúlzása gyakran vezetett hamis következtetésekre, melyek a pszichikum …
Érdekel a cikk folytatása? »A torz önértékelés
Amit az ember magáról gondol és mond, gyakran nem felel meg a valóságnak. Az egyén önmagára vonatkozó, szóbeli formában kifejezett ítéletei megmutatják öntudata szintjét, de nem mindig személyisége valódi tulajdonságait. Ez annál is inkább igaz, hogy az önmagával való felindult elégedetlenség pillanataiban lázasan vádolhatja „Én”jét, máskor viszont felfúvódhat az önelégültségtől. …
Érdekel a cikk folytatása? »Önértékelés tükörrel
Az önértékelés – mint ahogy az önmegismerés általában – a külsővel kezdődik. Egyik forrása – és az önmegfigyelés egyik fajtája – saját tükörképünk szemlélete (vízben avagy tükörben). Az emberiség időtlen idők óta teszi ezt, s a gyermekek is egészen fiatal koruktól gyakorolják. E szemlélet révén az ember érzékeli önmaga elidegenedését …
Érdekel a cikk folytatása? »Az öntudat és az önellenőrzés
A közvéleménynek felmérhetetlen szerepe van az öntudat és önértékelés kialakulásában. Csak azután tanulunk meg helyesen viszonyulni önmagunkhoz, miután megtanultunk helyesen viszonyulni a többi emberhez és figyelembe venni azt, ahogy ők értékelnek minket. A gyermeklélektan területén végzett kutatások kimutatták, hogy a kisiskolás önmagáról alkotott képzete kezdetben azon az értékelésen alapul, amelyet …
Érdekel a cikk folytatása? »