A pszichológia szinte egész történetén keresztül – mióta csak önálló tudományként létezik – végigvonul a vita az önmegfigyelés kérdése körül. Kezdetben úgy vélték, hogy az önmegfigyelés alkotja a személyiség szellemi világának mélységeibe való behatolás egyetlen, vagy legalábbis legfőbb módszerét. E módszer jelentőségének eltúlzása gyakran vezetett hamis következtetésekre, melyek a pszichikum természetének idealista értelmezésével függtek össze.
Ezt követően a pszichológiában mind szenvedélyesebb vonzódás érvényesült a pszichikum tanulmányozásának szigorúan objektív módszerei iránt. Az önmegfigyelést hibás, tudományosan tarthatatlan módszerként kezdték kezelni, és ennek rovására írták a lélektan tudományának összes kudarcát, a többi tudomány mögötti elmaradását stb.
Ezek az általános elméleti megfontolások azonban megfontolások maradtak, az élet pedig ment tovább a maga útján. Az emberek – az önmegfigyelés címére intézett átkok ellenére – önmegismerésükben továbbra is alkalmazták ezt az eljárást. Ha egy ember valami rendelleneset észlel a szervezetében, a lelki világában, s orvoshoz megy, az rögtön felteszi neki az elmaradhatatlan kérdést: „Mi a panasza?” A pszichiáter a legaprólékosabb módon kikérdezi betegét lelkiállapotának legkisebb árnyalatairól is, és ennek a kikérdezésnek alapján tudja megállapítani, hogy a páciensnek kényszerneurózisa vagy hallucinációi vannak, skizofréniában szenved-e stb.
Végül számos tudós arra a – véleményünk szerint – mélyen tudományos következtetésre jutott, hogy az önmegfigyelés a pszichikus jelenségek tanulmányozásának egyik lényeges eljárása, amelynek alapvető jelentősége van a pszichológia, a pszichiátria, a társadalom-lélektan, a szociológia és a mindennapos gyakorlat szempontjából. Határozottan leszögezhetjük, hogy nélküle lényegében nem boldogulhatnánk a tudatos pszichikus folyamatok, tulajdonságok és állapotok tudományos vizsgálatában.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …