Tag Archives: hűség

A polgári házasságban a nők szüzen mentek férjhez. Tapasztalatlanságuk miatt az első együttlét után a legtöbb nő „megutálta” a férfi nemet. Ez vezethetett oda, hogy a nők csak akkor voltak hajlandók lefeküdni párjukkal, ha valamit kaptak cserébe. Az effajta házaséletnek határozottan prostitúciójellege van, éspedig több okból. Az egyik – és …

A hagyományos, polgári eszmény szerint az úrilánynak szüzen illett az oltár elé járulnia a házasságkötéskor, s erénynek számított, ha szűzies lelkületét később is megtartotta. S valóban: neveltetése folytán a polgárlány a házaséletet többnyire kötelességnek, a gyermekáldás kellemetlen velejárójának érezte vagy éppenséggel undorodott tőle. Ebben persze része volt annak is, hogy …

A házasságkötés előtt, az udvarlási periódusban a férfi igen készséges és alkalmazkodó, látszólag minden hatalmi igényéről lemond. Így a teljes lelki egység boldog tudata könnyen kialakul. A nő hatalmi fölénye azonban csak látszólagos és időleges, mert a házasságkötés utáni hónapokban a férfi fokozatosan „hangot vált”: kezdi érvényesíteni az akaratát. Ha …

Közhely, s mint ilyen, túlzottan leegyszerűsíti a tényeket, ha azt mondjuk, hogy a polgári házasságban a férj gyakorolja a hatalmat a feleség felett. Egyrészt a mai polgári társadalmak már nem olyan nyíltan patriarchálisak, mint a klasszikus kapitalizmus. Másrészt a házasságon belüli tényleges hatalmi viszonyok sokszor régebben sem álltak összhangban a …

A polgári közvélemény a „szerelmi mezallianszot” éppúgy elítélte, mint az utólagos legalizálással történő felelősségvállalást; mindig feltételezte az alacsonyabb helyzetű partner rosszhiszeműségét, lépre csalási szándékát. A látszaterkölcs híveit nem érdekli a kapcsolat tartalma; őket a külsőségek, a társadalmi szokások megsértése háborítja fel. Mivel a rangon aluli házasság a polgári értékrend szerint …

Polgári fogalmak szerint ideális párválasztás = „jó parti”; ennek ellentéte pedig az ún. „mezalliansz”. (Francia szó, rangon aluli házasságot jelent.) A „jó parti” kifejezést rendszerint abban az értelemben használták, hogy valamelyik fél előnyös házasságot kötött; olyat, amely megfelelt a család, a rokonság igényeinek, s amely összhangban volt az illető társadalmi …

A házasság azonban nemcsak a „társadalmi beérkezés” szimbóluma volt, hanem sok egyéb értéké is. Pl. csak házasságban lehetett veszélytelenül nemi életet élni, törvényes gyermekeket nemzeni, illetve szülni, és különböző más előnyökhöz jutni. A házasság előtti, illetve házasságon kívüli nemi élet a polgári-vallási erkölcskódex szerint súlyos bűn, s ezért szigorúan tilos. …

Bár a házasság a klasszikus kapitalizmusban az ún. viktoriánus korban nem volt éppen „leányálom”, mégis eszményi életformának tűnt, s a fiatalokba korán beleplántálták a törekvést a házasságra. Ehhez nem volt szükség különösebb nevelői erőfeszítésre: a fiatalok maguk is észrevették, hogy házasodásra kell törekedniük. Egyrészt, mert a házasság önmagában is bizonyos …

Érdekes következtetésekre juthatunk a látszathoz való ragaszkodás változásainak megfigyelésével. Amíg a polgárság, mint osztály még gyengének érezte magát, szigorúbban ragaszkodott a látszathoz, igyekezett komolyan venni saját eszményeit. Ez a magyarázata a puritanizmus térhódításának a korai polgárság soraiban. Később aztán, a hatalom és gazdagság birtokában már kevésbé volt szükség a régi, …

Pedig ma már tudjuk, hogy nincs egyszer s mindenkorra adott, változhatatlan emberi természet, s így nincs kizárólagosan megfelelő házasságforma sem. A legjobb megfelelés is viszonylagos, hiszen amit legjobbnak tekintenek, az koronként, társadalmi osztályonként, sőt egyénenként is változik. A házassági szokásokat, szabályokat a társadalmi viszonyok szülik, de ha már egyszer kialakultak, …