A tudattalan freudi koncepciója nagy klinikai anyagra épül, melyet szerzője az emberi pszichikumra vonatkozó saját általános felfogásának fényében értelmezett. Freud feltárta a„kívánság és kötelesség” közötti konfliktusok pszichológiai természetét és ezek szerepét a neurózisok kialakulásában, felfedezte a szexuális energia szublimációjának jelenségeit és az élmények kiszorításának különböző formáit, kidolgozta a lelki betegségek …
Érdekel a cikk folytatása? »Freud betekint a tudatalatti világába
Ideggyógyászi gyakorlata során, még a kezdet kezdetén Freudot megdöbbentették egyes hipnotikus kísérletek, amelyekből kiderült, hogy a transz állapotában az emberek könnyen valóságként fogadnak el valami teljesen valótlant. Ugyanakkor gyakran transzban nem levő személyek számos eszméje sem felel meg a valóságnak, melynek nagyobb részét egyáltalán nem is tudatosítják. Lelki tevékenységünk Freud …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudományos-történeti megközelítés
Talán nem volt senki sem, aki olyannyira hangsúlyozta volna a tudattalan szféra tanulmányozásának szükségességét, annak helyét és szerepét az emberi viselkedésben, különösen a különböző lelki betegségek lefolyásában, mint Freud. Ő maga azt állította magáról, hogy elvezetett bennünket a vulkán csúcsára, és arra kényszerített, hogy belenézzünk a tudattalan forrongó kráterébe. Az …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan problémájának lélektana
A tudattalan problémájának lélektani kutatását olyan pszichológusok kezdeményezték, mint Herbart, Fechner és Wundt. A pszichikum dinamikai jellemzését bevezető Herbart szerint az összeegyeztethetetlen eszmék konfliktusba kerülhetnek egymással. Ebben az esetben a gyengébb pszichikus-jelenségek kiszorulnak a tudatból, ám továbbra is hatást gyakorolnak rá. Wundt volt az, aki a tudatot képszerűen a látómezőhöz …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan vezérli észrevétlenül az emberi észt is
A tudattalant az ember homályos képzetei alkotják, melyeknek száma határtalan. Hogy szellemünk hatalmas térképén „csak kevés hely van megvilágítva, csodálkozással tölthet el bennünket saját lényegünk felől; hiszen csak szólnia kellene egy magasabb hatalomnak: legyen világosság!, és az ember legkisebb hozzájárulása nélkül, mondhatni, egy fél világ nyílna meg a szemei előtt …
Érdekel a cikk folytatása? »Mi tehát a tudattalan?
Hogyan megy végbe a tudat dinamikai állapotainak változása, az átmenet a teljes lelki sötétségtől az élet rendkívüli érzékeléséig? A tudattalan általános eszméje már az ó-ind filozófus, Potandzsali tanításában megjelent, aki ezt a megismerés legmagasabb fokaként, intuícióként, sőt a világmindenség mozgató erejeként értelmezte. A fogalom története Szokratész daimnionjáig megy vissza – …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan jelenség
Egy tudós körülbelül húsz szintjét különböztette meg a tudatnak – ezt a számot azonban, úgy tűnik, nyugodtan megduplázhatjuk, vagy akár megháromszorozhatjuk. A pszichikus tevékenység a tudat gyújtópontjában állhat; máskor viszont vagy nem éri el a tudat szintjét (tudatelőttes állapot), vagy a tudat-küszöb alá süllyed (tudatalatti). Mindazoknak a pszichikus jelenségeknek, állapotoknak …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudatalatti értelmezése
A tudat fejlődésének egy bizonyos fokán a „magánvaló” osztály „magáértvaló” osztállyá változhat. Ez annyit jelent, hogy az osztályharc magas izzásának és saját tudata fejlődésének következtében az osztály kezd tudatára ébredni a maga sajátos, objektíve meghatározott, alapvető érdekeinek, és szembeállítani ezeket a más osztályok érdekeivel. Az a társadalmi osztály, mely az …
Érdekel a cikk folytatása? »Az ember mind mélyebben tudatosítja önmagát
A nemzetségi embernek csak csirájában volt öntudata, mely valóságos öntudattá az osztálytársadalom kialakulásának korszakában bontakozott ki, amikor is létrejöttek maguk a képzetek képzetei és a fogalmak fogalmai. Vagyis amikor létrejött a filozófia, az antikvitás naiv dialektikája A dialektikus gondolkodás – éppen mert maguk a fogalmak természetének vizsgálata az előfeltétele – …
Érdekel a cikk folytatása? »Az önértékelés lényege
Önmagamnak másokkal való összevetése, összehasonlítása, szokásos kritériuma az önértékelésnek. A marxizmus döntő szerepet tulajdonít az öntudat kialakulásában a tevékenység kollektív formáinak. Ez a marxizmus egyik alapvető elve az öntudat fejlődésének tanulmányozásában. Saját belső lelki sajátosságainak elemzéséhez az ember csak későbben jut el. De még ezek értékelése is sok vonatkozásban megtörik …
Érdekel a cikk folytatása? »