Kezdőlap / Önismeret / A tudományos-történeti megközelítés

A tudományos-történeti megközelítés

Talán nem volt senki sem, aki olyannyira hangsúlyozta volna a tudattalan szféra tanulmányozásának szükségességét, annak helyét és szerepét az emberi viselkedésben, különösen a különböző lelki betegségek lefolyásában, mint Freud. Ő maga azt állította magáról, hogy elvezetett bennünket a vulkán csúcsára, és arra kényszerített, hogy belenézzünk a tudattalan forrongó kráterébe.
Az érdeklődés Freud munkássága iránt, az eszméi körül folyó vita – különösen Nyugaton – hol elcsitul, hol újult erővel lángol fel. Egyesek elvetik nézeteinek egész rendszerét, mivel úgy vélik, hogy logikailag következetlen és tudományosan nem bizonyított, mások viszont korunk egyik szellemi vezérének igyekeznek feltüntetni őt. Ezek a szélsőségek azonban egyaránt távol állnak az igazságtól.
A tudományos-történeti megközelítés módszere nemcsak azt követeli meg, hogy feltárjuk a szóban forgó tudós nézeteinek negatív oldalait, hanem pozitív tartalmuk (amennyiben egyáltalán van ilyen), a termékeny hipotézisek, az értékes kérdésfeltevések stb. kiemelését is. A fentebb említett szélsőségekkel Pavlovot állíthatjuk szembe, aki egész másként közeledett Freud tanításához: sokat bírálta Freudot idealista, dualisztikus szemléletéért, és elvetette hibás, tudománytalan tételeit, amelyek mindenekelőtt a pszichikum immanens magába zárt lényegiségként való felfogásához fűződtek, ám ugyanakkor értékelte alkotó erőfeszítéseit: „Ha ma Freudra és magamra gondolok, két bányászcsapat jelenik meg előttem, akik vasúti alagút fúrásához fogtak egy nagy hegy – az emberi pszichikum – lábánál. A különbség azonban abban jelentkezik, hogy Freud egy kissé lefelé hajtott és betemetkezett a tudattalan rejtelmeibe, mi viszont már kijutottunk a napfényre…”
A tudattalanra vonatkozó freudi koncepció elméleti forrásait a XIX. század a pszichikumra, a hipnotikus szuggesztióra, az álomlátások szimbolikájára, a mitológiára, a vele született pszichés átöröklésre, a szexológiára, a tudattalan filozófiájára és pszichológiájára vonatkozó elméleteiben, továbbá különösen A. Schopenhauer biológiai voluntarizmusában kell keresnünk. Maga Freud így írt erről: ,,…észrevétlenül beérkeztünk Schopenhauer filozófiájának révébe, kinek számára a halál… az élet célja, a szexuális ösztön azonban az életre törő akarat megtestesülése.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az ember társas lény

Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …

Hozzászólás