Kezdőlap / Tag Archives: öntudat (page 12)

Tag Archives: öntudat

A figyelmesség és a tudat kapcsolata

A tudat mint folyamat feltételezi a figyelem tevékenységét is, amely igen fontos szerepet játszik mind a megismerésben, mind az ember egész lelki életében. A figyelem „nélkül semmi sincs a szellem számára…”. A figyelem az a mozzanat, amelyben a tudat birtokba veszi saját tartalmát, megragadja tárgyát, találkozik és megismerkedik vele, de …

Érdekel a cikk folytatása? »

A gondolkodó tudat

Az érzéki visszatükrözéstől, amelynek alakulataiban az ember számára közvetlenül jelenik meg a dolgok, tulajdonságaik és viszonyaik világa, a tudat a gondolkodás szintjére emelkedik, amelynek folyamatában az általánosítás úgy realizálódik, mint a dolgok lényegi kapcsolatainak tudatosítása és kiemelése. Ez a felemelkedés úgy megy végbe, hogy minden egyes lépéssel, amellyel a gondolat …

Érdekel a cikk folytatása? »

A képzelet

Az a pszichikus folyamat, amely képzetek, illetve a maguk egészében a valóságban közvetlenül nem észlelt gondolati szituációk létrehozására vezet, alkotja a képzeletet. A képzelet részben a kívánt, lehetséges jövőre vonatkozó képmások megteremtésére irányul, részben annak a megjelenítésére, ami hiányzik ugyan a pillanatnyilag adott tapasztalatból, de annak jelenlevő elemeiből megalkotható. Lehet, …

Érdekel a cikk folytatása? »

Az érzetekkel és észleletekkel veszi kezdetét a tudatos visszatükrözés

A tudat az emlékezet mélyén őrzött információ felhasználásával valósítja meg a célkitűzést, a jövő előrelátását. Másrészről a tudat célszerűvé teszi, tervezi s ebben az értelemben fegyelmezi az emlékezetet, ésszerű és szelektív jelleget kölcsönöz neki. Genetikailag az emlékezet megelőzi a tudatot. Az emlékezés lehet tudatos és nem-tudatos. A tudat bekapcsolódása az …

Érdekel a cikk folytatása? »

Emlékezet nélkül nem lehetséges felismerés

Mind az érzetekre, mind az észleletekre jellemző az általánosság mozzanata. Az emberi észlelés a tárgyak, tulajdonságaik és viszonyaik olyan felfogását tételezi fel, amely minden egyes esetben az éppen elnyert benyomásoknak a már rendelkezésre álló ismeretek rendszerébe való beillesztésén alapul. Az észlelés immár gondolkodó szemlélet: külső szemünkkel nézzük, de a belsővel …

Érdekel a cikk folytatása? »

Észlelet és érzet

Az észlelet az érzetekből nő ki, amelyek mindig megelőzik. Ha egyszerűen hallunk egy csattanást, ez érzékelési folyamat. Ha viszont ezt a csattanást forrásával – mondjuk egy lezuhanó fatörzzsel – egységben tükrözzük vissza, akkor észleléssel állunk szemben. Érzet létezhet az észlelet előtt és azon kívül, észlelet viszont se nem jöhet létre, …

Érdekel a cikk folytatása? »

Mi az észlelet?

A valóság érzéki megismerésében a látási érzetek töltik be a vezető szerepet. Az emberi szem a legpontosabb, legegyetemlegesebb és legjelentősebb érzékszerv. Az ember körülbelül 2000 színt és színárnyalatot képes megkülönböztetni. Azt mondják, hogy a hallásukat visszanyert emberek eleinte félnek a hangoktól, a látásukat visszanyerőket viszont örömmel tölti el a látható …

Érdekel a cikk folytatása? »

A tudat és az érzékszervek kapcsolata

Érzékszervei segítségével már a gyermek meggyőződik a külvilág létéről: az anyagi tárgyak ellenállnak neki, és ellenhatást gyakorolnak rá. Benyomásait vonatkozásba kezdi hozni a külső tárgyakkal, megtanulja szemmel felbecsülni a dolgok nagyságát, megkülönbözteti a közeli tárgyakat a távoliaktól stb. Az érzet az objektív világhoz tartozó tárgyak egyes tulajdonságainak visszatükrözése azon idő …

Érdekel a cikk folytatása? »

A tudat mint eleven szemlélet

A tudat alkotó lényegét Lenin mindenekelőtt a természeti és társadalmi világ gyakorlati megváltoztatásában, átalakításában látja meg. A tudományos világnézet keretei közt igencsak furcsa lenne Lenin gondolatát, miszerint a tudat „teremti” a világot, abban az értelemben fogni fel, hogy a tudat önmagában, gyakorlati tevékenység nélkül, a gyakorlatban való anyagi megtestesülésén kívül …

Érdekel a cikk folytatása? »

A tudat természetes időzavara

Nemcsak az ember, már az állatok agya is hihetetlen mérvű aktivitást mutat fel. A külső hatások – amint ezt N. A. Bernstejn megjegyezte – egyetlen élőlényt sem tartanak pórázon. Minden szervezet maga keresi azt, ami neki szükséges, szelektál, tanulmányozza a külvilágot. Nem passzívan követi a véletlen próbák és éppoly véletlen …

Érdekel a cikk folytatása? »