LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az Angliát és Franciaországot összekötő Csatorna-alagút ( vagy ismertebb nevén Csalagút ) átadásával a mérnökök két évszázados álma vált valóra. Az európai kontinens és a szigetország közötti szárazföldi út megvalósítása már Napóleon tervei között is szerepeltek, ám ez akkoriban a két nagyhatalom folytonos versengése miatt nem látszott megvalósíthatónak. A tervezők egyébként már abban az időben is egy alagút tervében gondolkodtak, amelyben lovak által vontatott kocsik szállították volna az utasokat, és olajlámpák biztosították volna a megfelelő világítást.
A Csatorna-alagút megépítése a 20. század végén valósulhatott csak meg. Hét éven keresztül 15 ezer munkás ásott a La Manche alatt, a fúrás egymással szemben haladt a francia és az angol partokról egyidejűleg. 38 kilométer hosszú és 20 méter átmérőjű csatornát kellett létrehozni. A modern technikának és a mérnökök pontos munkájának köszönhető, hogy végül csupán két centiméteres eltéréssel találkoztak össze a La Manche alatt.
1994-től a Csalagúton keresztül száguldó vonatok oldják meg a személy- és áruforgalmat, melyek körülbelül 35 percet töltenek a tenger alatt. Az alagút a La Manche-csatorna feneke alatt negyven méterrel helyezkedik el, ám ez a mélység több helyen eléri akár a 70 métert is.
A tervezés azért némi kívánnivalót hagyott maga után, hiszen az alagút megnyitása után két évvel kisebb tűz ütött ki, mely során bebizonyosodott, hogy az alagút nem pontosan úgy viselkedik magas hő hatására, ahogyan azt tervezték. A hőmérséklet olyan magas volt odabent, hogy a vonatok kerekei ráolvadtak a sínekre. Újabb magas költségvetésű beruházással oldották meg a problémát, mely mára már teljes biztonsággal használható, és a vasúttörténelem kiemelkedő jelentőségű fejezetéül szolgál a Csatorna-alagút.
