Kezdőlap / Tudomány / A fotokémiai szmog

A fotokémiai szmog

A széntüzelés visszaszorulásával, a korszerű fűtéstechnikai berendezések elterjedésével jelentősen csökkent a levegő SO2 koncentrációja és a téli füstködök veszélye.
A gépjárműforgalom növekedésével azonban újabb szennyezőanyagok jelentek meg a légkörben.
A ’40-es években Los Angeles környékén, ahol már akkor igen jelentős volt a gépjármű forgalom, a levegőszennyeződés új formája tűnt fel, amely alapvetően különbözött a Londonra jellemző füstködöktől.
Az ’50-es évekre kiderült, hogy a nitrogén-oxidokkal, szén-monoxiddal és különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben olyan fotokémiai reakciók játszódnak le, amelyek során mérgező és ingerlő anyagok keletkeznek.
Kedvezőtlen meteorológiai feltételek között ezek az úgynevezett másodlagos szennyezőanyagok felhalmozódhatnak a légkörben, kialakulhat ezáltal a fotokémiai szmognak nevezett jelenség.
A közlekedési és ipari eredetű légszennyeződés növekedésével a fotokémiai szmog Európában is megjelent.
A fotokémiai szmog a nitrogén-oxidokkal, szén monoxiddal, és a különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben, a napsugárzás hatására végbemenő kémiai folyamatok következménye.
Ebben az ózonképződés az egyik legjellegzetesebb folyamat, és a reakciótermékek közül is az ózon a legjelentősebb (mennyiségileg), ezért a szmog erősségét, súlyosságát általában az ózonkoncentrációval jellemzik.
Az ózon, mint tudjuk, erősen oxidáló anyag.
Szmog esetén először könnyezésre, szem irritációra panaszkodnak az emberek.
Később a légutak ingerlése is erősebbé válik, köhögés, torokfájás, légzési nehézségek léphetnek fel.

Ezt mindenképpen olvasd el!

SETI

1992 októberében, pontosan 500 évvel azután, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, az Egyesült Államok Űrkutatási …

Leave a Reply