Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / Gyermekünk és a szocializáció

Gyermekünk és a szocializáció

Mikor kezdődik a szocializáció?
A csecsemők nem születetten társas lények. Életük kezdetén teljesen én-központúak: ők alkotják világuk középpontját, s minden egyebet saját lényük kiterjesztésének tekintenek.
A szülőkkel való adok-kapok viszony tapasztalatai alapján s a kölcsönös szeretet és bizalom felismerése révén a gyermek kilép e körből, és felébred az érdeklődése mások iránt. Így kezdődik azoknak a szociális viselkedésformáknak az elsajátítása, amelyek lehelővé teszik a gyermek számára, hogy beilleszkedjék a környező világba.
Az újszülötteket saját sírásuk tanítja meg a társas viselkedés első leckéjére: a sírás a szülők megjelenése révén jó közértezel és biztonságot teremt.
Két hónapos korukra a csecsemők arra is rájönnek, hogy mosolygással és gőgicséléssel magukra vonhatják, illetve megtarthatják mások figyelmét.
Ahogy múlnak a hetek, a kisbabák sorra megtanulják az egyéb jelzéseket, például a hangokat, kézmozdulatokat és arckifejezéseket is. Három és hat hónapos kor között már határozottan vonzódnak a szüleiken kívül más személyekhez is.
A kisgyermekek valamikor életük második évében kezdenek érdeklődni a hasonló korú társak iránt. Az első, néhány hétig vagy néhány hónapig tartó szakaszban a másik gyermek mellett játszanak. Aztán elérkezik a nap, amikor elkezdenek együtt játszani.
Az osztozkodást és az együttműködést nem könnyű megérteni és megszokni. Még a 3 éves kisgyermek is főleg az „én” és az „enyém” gondolatával van elfoglalva, így az első társas játékokat gyakran kíséri veszekedés és sírás.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A “jó” gyermek

Ha a gyermek jól érzi magát, és elégedett, akkor elfogadhatóan viselkedik. De minden gyermek ki …

Hozzászólás