Az angol légierő támadása novemberben megszüntette az olasz flotta földközi-tengeri fölényét, majd decemberben az egyiptomi fronton angol ellentámadás bontakozott ki. Pár nap alatt megsemmisült az egész afrikai olasz hadsereg. Németország most már nem nézhette tétlenül szövetségese kudarcát. 1941 februárjában Tripoliban partra szállt Rommel hadserege (Afrikakorps: Afrika-hadtest), és kihasználva a terep adta lehetőségeket és páncélos túlerejét, a meglepett angolokat két hét alatt Egyiptom határáig kergette vissza.
,,Hitler mindig csak fait accompli (fetakompli = kész helyzet) elé állított engem. Na, most majd megmutatom neki, mi lesz, ha saját pénzével fizetek neki vissza. Majd csak az újságból fogja megtudni, hogy elfoglaltam Görögországot. Így aztán az egyensúlyt újra helyrebillentjük.”
(Mussolini – Ciano külügyminiszternek)
Háború a Balkánon
A Görögország elleni olasz támadás kudarca után Jugoszláviának is sürgősen tisztáznia kellett helyzetét. Angol ösztönzésre kísérlet történt ugyan arra, hogy kisállamok egy semleges balkáni tömböt alakítsanak ki, de az egyes országok egymás közti ellentétei és a németektől való félelem miatt ez kudarccal járt. 1941. március 25-én a jugoszláv kormány is aláírta a háromhatalmi egyezményt. Németország diplomáciai győzelme teljes volt. Két nappal később azonban Jugoszláviában katonai hatalomátvétel buktatta meg a tengelybarát kormányt. Mivel Jugoszláviát nem sikerült bevonni a megtámadása tengelyhatalmak tömbjébe, a németek elhatározták Jugoszlávia megtámadását. Területi juttatások ígéretével bevonták a hadműveletbe Olaszországot, Bulgáriát és Magyarországot is.
Az offenzíva 1941. április 6-án egyszerre több oldalról indult meg, s Jugoszlávia már 11 nap múlva fegyverletételre kényszerült. Ezután a délnek forduló német csapatok behatoltak Görögországba. Bár ott már angol expedíciós csapatokkal is szembekerültek, április végére a német horogkeresztes zászló felkerült az athéni Akropoliszra is.