Hogyan segítsük gyermekünket a nyelvtani szabályok alkalmazásában?

A kisgyerek általában meghatározott sorrendben tanulja meg a nyelvtani szabályok alkalmazását. Kezdi megkülönböztetni az igeidőket, ragokat használ a hely megjelölésére: „dobozban”, „földön”, árnyaltan használja a határozatlan és a határozott névelőt. A következő állomás az, amikor a birtokviszonyt is jelöli: „a könyv anyué”, „a cipő apué”. A kisgyerek úgy fogja megtanulni és megérteni a nyelvtanilag helyes beszédet, ha mindig helyesen beszélünk hozzá. Ha a maga sajátos nyelvén mond nekünk valamit, ismételjük el helyesen. Amikor múlt idő helyett jelent használ – azt mondja például, hogy: „Apu jön autón” -, ismételjük el, amit mondott, hogy lássa, megértettük, de ismételjük helyesen: „Apu autóval jött haza, menjünk ki elé!” A kisgyerek a saját nyelvét alkalmazza, de megérti, amit mi mondunk neki, sőt tudja, hogy miben különbözött az, ahogy ő fejezte ki a gondolatát, és ahogy mi fejeztük ki. A megkülönböztetésnek ez a képessége segíti a beszédtanulásban. Nem teszünk a gyereknek jót, ha válaszunkban az ő bébi nyelvét használjuk. A beszéd elsajátításában is jutalmazzuk dicsérettel minden próbálkozását. Ne vágjunk soha a szavába, azzal sem, hogy a helyes mondatot mondjuk. Nagy erőfeszítés neki, hogy egy gondolatra koncentráljon, amelyet szavakba kell öntenie, és hogy a szavakat egymás után helyesen mondja, amikor mondattá kapcsolja őket össze. Ha folyamatosan kijavítjuk, elkeseredik, szomorú lesz, mérges lesz, és úgy éri nem felel meg a kívánalmaknak. Nem fontos, hogy mindent helyesen mondjon már az elején. Sokkal fontosabb, hogy felismerje, milyen izgalmas dolog közölni, és az, hogy ezt gyakorolni tudja velünk.