LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az 1570-es években a németalföldi tartományok fellázadtak a spanyol uralom ellen. 1581-ben az északiak kivívták függetlenségüket, és megalakult az új köztársaság, Hollandia. Rövid idő alatt nagyhatalommá vált, egymás után épültek fel a gazdag polgárok házai. A vezető réteg a hivalkodó arisztokrácia helyett a sokkal egyszerűbb polgárság lett. Ezáltal, és az uralkodó protestáns vallás következtében a művészet szakítani tudott a múlttal mind stílusban, mind tárgyát tekintve. Nem a hatalmas templomi freskókra, inkább az otthonok falára akasztható képekre volt igény, melyek megrendelői az életük köznapi, ismerős elemeit kívánták viszontlátni az alkotásokon. Ez újfajta realista szemléletmódra ösztönözte a művészeket. Megnőtt az ilyen képek iránti kereslet, amely szorgalmas munkára motiválta az alkotókat. Ezért a XVII. századot a holland művészet aranykorának mondhatjuk. Legtöbb festő a megrendelések mellett saját kezdeményezésre is alkotott. A holland művészet egyik jellegzetessége a specializálódás, vagyis egy-egy műfajra szakosodtak. Pl. volt aki csendéleteket, más inkább portrékat festett. Ez utóbbi nagyon népszerű volt. A modellek elvárták, hogy rendkívül komoly embereknek látszódjanak a képeken. Elevenebb ábrázolásra nyílt mód a több modellt megörökítő csoportképeken. Hollandiában számos polgári és szakmai testület működött, ők is rendeltek csoportképeket, így kívánták megörökíteni közös munkájukat. E képek technikai kivitelezése nem volt könnyű, mert a csoport minden egyes tagja elvárta, hogy ugyanolyan tekintélyesnek legyen ábrázolva, így nehéz volt változatos és érdekes képet festeni. Az új állam első nagy festője Frans Hals volt. A csoportképek mestereként úgy ábrázolta alakjait, mintha egy gesztus pillanatát kapná el. Meindert Hobbemma és Jacob van Ruisdael a tájképfestésben jeleskedtek. Valamennyiük közül a leghíresebb Rembrandt, aki a világ egyik legnagyobb festőművésze.
