LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Illyés Gyula 1902. november 2-án született, Budapesten érte a halál 1983-ban. Költő, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A 20. század magyar irodalmának az egyik legellentmondásosabb alakja, legalábbis a megítélés szerint. Életében bélyegezték őt nemzeti-, sőt nacionalista irodalmárként is, amiért a ’30-as évektől a magyarság, a vidéki parasztság sorskérdéseinek szószólójává vált, a nép írók mozgalmának aktív részese lett. A fajvédő eszméktől mindig távol tartotta magát, de felemelte hangját a nyomorban élő magyarokért, kritizálta a németbarát politikáját az országnak. Ugyanezek az eszmék, az elnyomottak iránti vonzódás szolgált táptalajul a kritikáknak.
1944-től folyamatosan ír drámákat a személyi kultusz éveiben éppúgy, mint az 1960-70-es években.’52-ben mutatták be az Ozorai példa- és a Fáklyaláng című darabokat, majd a ’70-es évektől kezdődően további 15 művét. Színművészeti szempontból Németh László, Hubay Miklós és Hernádi Gyula mellett Illyés Gyula a legtöbbet játszó magyar szerző.
A Fáklyaláng című műve lényegében nem más, mint Kossuth és Görgey vitája. A mű utolsó részében megjelenő felhang, amikor is Görgey elárulja a szabadságharcot a mű a kritikusok szerint is sikert arat. Díjai a következők: Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1938), Kossuth díj (1948, 1953, 1970), József Attila-díjat kapott 1950-ben, A Le Grand Prix International de Poésie díja 1966-ban, Tanácsköztársasági Emlékérem 1969-ben, Pro Urbe Pécsen 1982-ben, vagy a pécsi Janus Pannonius Társaság tagja 1932-ben.
A Pécsi Nemzeti Színház repertoárjában szinte mindig volt Illyés Gyulától darab, ezeket általában Sík Ferenc rendezte.
