Kezdőlap / Tudomány / Johannes Kepler második és harmadik törvénye

Johannes Kepler második és harmadik törvénye

Johannes Kepler (1571-1630) megállapította, hogy a bolygók keringési sebessége annál nagyobb, minél közelebb vannak a Naphoz (perihélium), és annál kisebb, minél távolabb keringenek a Naptól (aphélium). A bolygók sebessége és a Naptól mért távolság összefüggését adja meg Kepler 2. törvénye az egyes bolygópályák pontjaira vonatkozóan. A törvény így hangzik: „A Naptól a bolygóig képzeletben meghúzott egyenes (a vezérsugár) azonos idő alatt azonos területeket súrol.” Kepler a bolygómozgás alaptörvényeit 1609-ben hozta nyilvánosságra. Ezek az első természettörvények, amelyeket matematikai alakban adtak meg, és egyben az induktív kutatási módszer példaképei is.
További kilenc évi kutatómunkával jutott el Kepler legnagyszerűbb felfedezéséig : a különböző bolygók keringési idejének
négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól mért átlagos távolság köbei. Ez Kepler 3. törvénye. Felismeréséhez számtalan megfigyelés és táblázat összeállítása, illetve összehasonlítása volt szükséges.
Kepler ezekkel a törvényekkel az égi mechanikát alapozta meg, s a bolygók mozgását ugyanazokra az erőkre vezette vissza, amelyek a Földön a leeső kőre vagy az ingánál a legmélyebb pontból történő felemelkedésekor hatnak, azaz a nehézségi és a tehetetlenségi erőkre.
Galilei és Kepler 1600 körül áttértek a középkori gondolkodásmódról a modern természettudományos gondolkodásmódra és kutatásra. De a kérdés még mindig ugyanaz volt : hogyan történik ez? Hogyan mozognak a bolygók? Több mint egy fél évszázadnak kellett eltelnie addig, amíg a miért kérdésre egzakt választ lehetett adni.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A kullancsról

A kullancsnak szerte a világon közel 800 faját ismerjük. Kis hazánkban eddig 42 féle fordult …

Hozzászólás