Jól tudjuk, a nem egy nyelvet beszélő emberek nem értik meg egymást, ahogyan az emberi kapcsolatok is folyamatosan zátonyra futnak, ha mindenki „más nyelvet” beszél. Most nem feltétlenül a szavakba foglalt „beszédre” kell gondolni, hanem a gesztusokra, tettekre egyéb megnyilvánulásokra. Néha egy ki nem mondott szó, mondat, máskor egy elmaradt testi érintés, ölelés vagy mosoly is elindíthat olyan folyamatokat, ami előbb vagy utóbb elhidegüléshez, meg nem értéshez, konfliktusokhoz vezethet kapcsolatainkban. Van, hogy mindkét fél érzi, baj van a kommunikációval, de nem jönnek rá, a legfőbb gondot az okozza, hogy mindenki kizárólag a saját „szeretetnyelvén” próbál meg szót érteni, pedig többre menne, ha ráhangolódna a másik fél „szeretetnyelvére”.
Gary Chapman, amerikai keresztény pszichológus már egy sereg könyvet írt a szeretetnyelvek célravezető alkalmazásáról. Nem a beszélt nyelvről értekezik, hanem a szeretett félhez való megfelelő közeledés módjaira ad tanácsokat, alapvetően öt kategóriába sorolva az általa „szeretetnyelvnek” mondott viselkedési formát, reakciót illetve odafigyelést, amelyekkel házastársunkat, gyermekeinket és egyéb családtagjainkat kitüntetjük. Gary Chapman a tőle segítséget kérő emberek példáján keresztül ad jól bevált, és bárki által használható tanácsokat ahhoz, hogyan „beszéljünk” ezeken a szeretetnyelveken, miközben arra is útmutatót kínál, hogyan fedezzük fel házastársunk, apró gyermekünk, kamasz csemeténk vagy akár egyedülálló kedves barátunk elsődleges, számára elengedhetetlen szeretetnyelvét.
Noha mindenkire ráhúzható, minden helyzetre érvényes problémamegoldó recept aligha létezik, egy biztos pont mégis van: az a szeretetnyelv, amivel a másik emberhez közelítenem kell, nem az én nyelvem, hanem az övé! Mindenekelőtt tehát, fel kell fedeznünk, és el kell sajátítanunk a házastársunk, a csemeténk, az anyósunk, de még a legjobb barátunk elsődleges szeretetnyelvét ahhoz, hogy felhőtlen kapcsolatot tudjunk vele kialakítani. Legalábbis erre kell törekednünk. Az eredmény lenyűgöző! Különösen akkor, ha a másik fél is hasonló módszerrel próbál élni velünk szemben! Szó sincs nehezen teljesíthető, hatalmas áldozatokról! Csupán lényünkből fakadó, apró, de őszinte megnyilvánulások ezek, például elismerő szavak, testi érintések (röpke ölelés, kézsimogatás), minőségi idő odaszánása a másikra, könnyen teljesíthető, apró szívességek, vagy akár ajándékozások. Mindezek nem esnek nehezére annak, aki szeretetének jeleit valóságosan is meg szeretné mutatni, és jó kapcsolatra törekszik a szívéhez közel álló családtagjaival és emberekkel.