LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nagy háború után a nagyhatalmi érdekek, valamint a kelet-közép-európai népek nemzeti törekvései és lehetőségei átrajzolták a térség térképét. A hatalmas birodalmak helyén, a Németország és a Szovjetunió közötti régióban független államok alakultak.
Új és átalakult országok
Megvalósult a lengyelek régi álma: a nagyhatalmak között felosztott ország ismét egyesült.
Lengyelország Orosz-Lengyelországból, a német fennhatóság alól felszabadult Poznari környékéből és a Monarchiától visszakapott Galíciából jött létre. Gdanskot (Danzigot) szabad várossá nyilvánították, melyhez Németországot és Kelet-Poroszországot egymástól elválasztó folyosó, az ún. lengyel korridor vezetett. A köztársasághoz jelentős vegyes lakosságú területek is kerültek (Nyugat-Ukrajna, Nyugat-Belorusszia). A 27 millió lakosból 18 millió volt a lengyel, 4 millió ukrán, 3 millió zsidó, több mint 1 millió fehérorosz (belorusz), 1 millió német és kb. 1 millió egyéb nemzetiségű. A nemzetiségi ellentéteket súlyosbította, hogy az új lengyel állam szomszédai – Romániát kivéve – elégedetlenek voltak a határokkal, és területi követeléseik voltak Lengyelországgal szemben.
A köztársaság kikiáltása
1918-ban kikiáltották a köztársaságot. 1926-ban Józef Pilsudski marsall, aki nagy érdemeket szerzett a lengyel területek újraegyesítésében, fokozatosan formálissá tette a parlament hatáskörét és tekintélyuralmi rendszert vezetett be, az ún. szanációs diktatúrát. Külpolitikailag Lengyelország legfontosabb szövetségese Franciaország volt.
Csehszlovákia a következő területekből alakult meg: Cseh- és Morvaország, Szlovákia (a régebbi magyarországi Felvidék), Kárpátalja, a Szudéta-vidék és Teschen. A cseh és szlovák lakosságon kívül jelentős számú és részben egy tömbben élő nemzetiségi lakosság (német, magyar, rutén) fölé is kiterjesztette fennhatóságát. A kb. 14 millió lakosból kb. 9 millió volt a cseh és szlovák, több mint 3 millió német, 1,5 millió magyar és fél millió rutén. Jelentős még a lengyel és a zsidó kisebbség.
