LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az Enceladus a Szaturnusztól számított tizedik hold, és a széles E gyűrűben kering. Pályája a gyűrű legsűrűbb részében helyezkedik el, ami azt sugallja, hogy az Enceladus a gyűrűt anyaggal is ellátja. A holdnak a Szaturnuszra vonatkoztatva kötött a keringési ideje. Az Enceladus felszínének nagy a fényvisszaverő képessége, és ez rendkívül világossá teszi a holdat, amely így a Naprendszer legvilágosabb holdja. A teraszos terep azt sejteti, hogy ez a fagyos hold a tektonikus aktivitás és a felszín újraképződésének hosszú időszakát élte át. A geológiai változás mértéke meglepő egy ilyen kisméretű világban – a Mimas hasonló méretű, de teljesen inaktív. A hold némely vidékén kráterek sűrűsödnek, másutt viszont barázdákat, vetődéseket és hegygerinceket találunk. A színek hangsúlyozott megjelenítésére kezelt felvételen korábban ismeretlen részletek tűntek fel. Némely vetődési fal kék színe talán szilárd jég megjelenésének tudható be, vagy talán az elfedett jégszemcsék mérete vagy összetétele eltér a felszínre kerültekétől. Az Enceladust William Herschel fedezte fel 1789. augusztus 28-án.
A Titan a Jupiter Ganymedes holdja után a Naprendszer második legnagyobb holdja, és a Szaturnusz holdjai között messze a legnagyobb. Ez a Merkúr méretű égitest a legelbűvölőbbek egyike. Szmogszerű fátyol takarja el a holdat, és állandóan elsötétíti a lenti világot. A Titan izgalmas is, nem utolsó sorban azért, mert légkörének olyan a kémiai összetétele, mint amilyen a fiatal Földé volt, mielőtt még az élet kialakult volna rajta. Annak első esélye, hogy lássuk a felszínét és ellenőrizzük légkörének összetételét, 2005-ben jött el, amikor a Cassini figyelme a Titan felé fordult, és a Huygens a légkörén keresztül leereszkedett a felszínre. A nitrogénben gazdag légkör több száz km-re emelkedik a Titan fölé. Légkörének magasabb részein a narancssárga ködrétegek az ultraibolya sugárzás által gerjesztett kémiai reakciók eredményei. Sokkal közelebb a felszínhez metánfelhők képződnek. Ezekből metáneső esik a felszínre, ahol folyamokat és tavakat alkot. Itt aztán elpárolog, és a körfolyamat, mint a Földön a vízzel kapcsolatban ismerünk, folytatódik. A Titan a Szaturnusz holdjai közül a legnagyobb sűrűségű: fele-fele arányban kőzetek és vízjég keverékéből áll, míg a felszín hőmérséklete -180 °C. Sötét, borús világ ez, mivel a szmog a beeső napfény 90%-át elnyeli. A Cassini felfedte, hogy a felszínét a földiekhez hasonló folyamatok – tektonika, erózió és szelek – alakítják, és talán jégvulkánok is. A Titan melletti kezdeti elrepülések folyamán nem fedeztek fel folyékony metánt, de levezető csatornák és elpárolgott tavaknak gondolt nagy sötét foltok mutatták, hogy hol lehettek folyadékok. „Macskakaparásnak” nevezett lineáris alakzatokat is tudtak azonosítani.
