LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kisbolygók (más néven aszteroidák) egy a Földnél négyszer nagyobb tömegű kőzetbolygó sikertelen kialakulásának maradványai. Száraz, poros objektumok, amelyek túl kicsik ahhoz, hogy légkörük legyen. Eddig több mint 200 000-et fedeztek fel, bár becslések szerint egymilliárdnál is több létezik. Az aszteroidát felfedező csillagász joga, hogy azt elnevezze.
A legtöbb aszteroida az úgynevezett kisbolygóövben található, amely a Mars és Jupiter között, kb. 2,8-szer messzebb van a Naptól, mint a Föld. Keringési periódusuk általában 4-5 év körül van. Pályájuk kissé elliptikus, és a pálya inklinációja is kicsi. Bár valamennyi aszteroida ugyanabban az irányban kering, gyakran fordulnak elő néhány km/s sebességű ütközések. Így az idő folyamán az aszteroidák lassacskán széttöredeznek. Némely kisbolygó más égitest hatására meglehetősen furcsa pályára terelődik. A trójai kisbolygóknak ugyanakkora a keringési periódusa, mint a Jupiternek, és ezek az aszteroidák vagy 60°-al a Jupiter előtt, vagy ugyanannyival mögötte keringenek. Aztán ismeretesek az Amor és Apollo kisbolygókról elnevezett aszteroidacsaládok, amelyek tagjai keresztezik a Mars ill. Föld pályáját. Az Atenről elnevezett aszteroidáknak oly kicsi a pályájuk, hogy idejük nagy részét a Föld pályáján belül töltik. Ezt a három csoportot földközelinek osztályozzák. Nagyon veszélyesek lehetnek, tekintve, hogy eltalálhatják a Földet, nagy pusztítást okozva.
A Naprendszer hajnalán jó néhány olyan aszteroida létezett, amelyek nagyjából akkorák lehettek, mint a Mars. A kisbolygókban lévő kőzetek radioaktív elemeinek bomlása megolvasztotta ezeket a hatalmas égitesteket, és folyékony halmazállapotukban a gravitáció gömbölyűvé alakította azokat, még mielőtt lehűltek volna. Azóta közülük már sokan széttörtek, vagy más kisbolygóval való ütközés folytán átformálódtak. A kisebb aszteroidák, melyek gyorsabban hűltek le, mint a nagyobbak, nem melegedtek fel olvadáspontjukig, és megtartották egységes kőzetes-fémes összetételüket és eredeti, szabálytalan alakjukat. A kisbolygókat összetételük alapján három osztályba sorolhatjuk. Nagy többségük vagy szén tartalmú (C típusú), vagy szilikáttartalmú (S típusú). A következő népesebb csoport fémtartalmú (M típusú). Ezeknek az osztályoknak felelnek meg a szenes kondritok, a kő-vasmeteoritok és vasmeteoritok.
