Kezdőlap / Társadalom / Történelem / Korai maja civilizáció, i.e. 1800 – i.sz. 250

Korai maja civilizáció, i.e. 1800 – i.sz. 250

A legkorábbi maja letelepedés időszámításunk előtt 1800-ra datálható, ezt nevezik preklasszikus (vagy más néven formatív) kornak. A korai maják földművelők voltak, olyan növényeket termesztettek, mint a kukorica, bab, tök, vagy a manióka. A preklasszikus kor közepén – kb. időszámításunk előtt 300-ig – a maja földművelők elkezdtek terjeszkedni mind az alföldeken, mind pedig a fennsíkon. Ebben a korban emelkedett ki az első nagy mezoamerikai civilizáció, az olmékoké. Mint más mezoamerikai népek (például a zapotékok, a totonákok, a teotihuacániak vagy az aztékok) a maják számos vallási és kulturális öröksége (számrendszer, naptár) is az olmékoktól származik.
A preklasszikus maja korban ugyancsak fellendült a piramisépítkezés, a városépítés és hatalmas kőépítményeket emeltek.
A késő preklasszikus korban épült Mirador városa az egyik legnagyobb prekolumbián város volt Mezoamerikában. Mellette a klasszikus maja kori főváros, Tikal is eltörpül, és megléte fényes bizonyítéka annak, hogy a maja civilizáció már évszázadokkal a klasszikus kor előtt is virágzott.
A korai majáknál csupán egyetlen nyelv létezett, ám a preklasszikus kor folyamán ebből mind újabb és újabb nyelvek fejlődtek ki. A modern kori Mexikó és Közép-Amerika területén ötmillió ember összesen mintegy hetven maja eredetű nyelvet beszél. Legtöbbjük kétnyelvű, és a maja nyelven kívül spanyolul beszél

Az egyik legérdekesebb kérdés a majákkal kapcsolatban, hogy hogyan voltak képesek egy ilyen nagy civilizációt kiépíteni trópusi esőerdei éghajlat mellett. Hagyományosan az ókori népek szárazabb vidékre vándoroltak, ahol a központosított vízellátás (pl. öntözés) megoldása a társadalom egyfajta alapát jelentette (ez volt például a helyzet a mexikói-fennsíki Teotihuacánnal). A déli alföldön kevés hajózható folyó volt, amely a kereskedelmet és a szállítást szolgálhatta volna, ugyanakkor öntözésre sem volt kimondottan szükség.
A XX.század végére a kutatók azonban arra az eredményre jutottak, hogy az alföldön az éghajlat meglehetősen változatos volt. Bár az idegen hódítók csalódtak, hogy a vidék aranyban és ezüstben szegény, a maják azonban jól kihasználták a természeti adottságokat. A mészkő építkezéshez, a vulkáni eredetű obszidián eszköz-és fegyverkészítéshez volt tökéletes, és sót is bányásztak. Más természeti kincsek is rendelkezésükre álltak, mint a jade kő, a quetzal-toll, amivel a nemesség ruházatát díszítették, vagy a tengeri kagylók, amelyeket kürtnek használtak ceremóniák vagy csaták alkalmával

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Járványemlék Pest-Budán

A török uralom után szomorú képet mutatott Pest-Buda közegészségügyi helyzete. Az ostrom következtében a város …

Hozzászólás