Miokardinális infarktus

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az érelmeszesedés,folyamata alattomosan zajlik, sokáig nem okoz fájdalmat, vagy egyéb panaszt. Az érelmeszesedés mértéke azonban nem csak az életkortól függ. Az érelmeszesedés kialakulása során zsírtartalmú anyagok rakódnak le a verőerek falában, amelyek nem ritkán már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók. A folyamatot serkenti, ha az erek fala valamilyen okból kifolyólag megsérül. A zsírlerakódások idővel növekednek, és ún. plakkok alakulnak ki, amelyek az erek rugalmasságát csökkentik, és üregüket jelentősen beszűkíthetik. Később a plakkok megrepedhetnek, s felszínükön a keringő vérlemezkék összetapadnak és vérrög (trombus) alakul ki, ami azután az ér üregét akár teljesen elzárhatja. A kisebb erek, mint a szív koszorúerei, az érelmeszesedés következtében hamar beszűkülhetnek vagy elzáródhatnak. A szűkület miatt romlik a szívizom vérellátása, így a szívizomsejtek nem kapnak elegendő oxigént és tápanyagot. A szívizom vér-, illetve oxigénhiányát iszkémiának, a koszorúér-betegséget összefoglaló néven iszkémiás szívbetegségnek (ISZB) nevezzük.
A beszűkült koszorúerek veszítenek rugalmasságukból, és nehezebben tudnak alkalmazkodni a szív fokozott oxigén- és tápanyagigényéhez az esetleges fizikai erőkifejtéskor.
A nagyfokú szűkület kínzó szívtájéki fájdalmat (angina) okozhat. Súlyos esetben a koszorúér elzáródik, ekkor a vérellátás az adott ér által táplált területen megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak (miokardiális infarktusnak). Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, amely már nem képes tovább részt venni a szív pumpaműködésében. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy ún. pangásos szívelégtelenség alakul ki.