Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / Ne beszéljünk a gyerekkel „gyereknyelven”!

Ne beszéljünk a gyerekkel „gyereknyelven”!

Nagyon sokat számít, hogy milyen nyelvet használ a szülő, amikor a kicsi gyermekéhez beszél. A felnőttek a nagyobbacska gyerekkel összetettebb mondatokban beszélnek, hosszabb szavakat is belefűznek, illetve elvont gondolatokat is közölnek. Ne essünk bele abba a hibába, hogy „gyerekszinten” beszélünk vele és fölöslegesen is gyereknyelvet használunk. Sőt, szőjünk mondókánkba egy-egy olyan szót, amelyről tudjuk, hogy a gyerek még nem ismeri, de jelentését a mondat értelméből kitalálja. Így ismer meg új szavakat, így tanulja megalkalmazásukat, így tanulja meg világosabban és árnyaltabban kifejezni magát. Azok a gyerekek, akiknek a szülei világosan fejezik ki magukat, nem akarnak gyermetegen, leegyszerűsítve beszélni, hamarabb tanulják meg a szavak helyes, könnyed használatát, mint azok, akikkel szüleik folyton „gyermeknyelven” beszélnek. A nagyobbacska gyermekek világa kitágul, emiatt egyre bonyolultabb szóösszetételekre és mondatok alkotására van szüksége, hogy ki tudja fejezni gondolatait. A bonyolultság egyik első jele, amikor ragozni kezd: elsősorban birtokos személyragot használ: „a babám”, vagy „a kabátod”, „apu orra”. Egy másik újdonság a tagadás fejlődése. A kisebb gyerek csak „nem”-mel tagad, a nagyobb már azt mondja: „nem tudok”, „nem akarok”. Valamivel később kezdi majd kifejezni a cselekvéseket: „leesik baba”, „kutyus ugat”, „nekimegy autó”. Új fejlemény lesz, hogy egyre többször alkalmaz váltakozva kérdést és kijelentést: „Apu alszik, miért alszik apu?”, „Apu elmegy, hová megy apu?” Hároméves korára gondolkodásának fejlődésével párhuzamosan egészen bonyolult kérdéseket is fel tud majd tenni.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Babavárás apa nélkül

Nem minden kismama számára adatik meg, hogy várandóssága 9 hónapja alatt a gyermeke apja végig …

Hozzászólás