Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / Ne beszéljünk a gyerekkel „gyereknyelven”!

Ne beszéljünk a gyerekkel „gyereknyelven”!

Nagyon sokat számít, hogy milyen nyelvet használ a szülő, amikor a kicsi gyermekéhez beszél. A felnőttek a nagyobbacska gyerekkel összetettebb mondatokban beszélnek, hosszabb szavakat is belefűznek, illetve elvont gondolatokat is közölnek. Ne essünk bele abba a hibába, hogy „gyerekszinten” beszélünk vele és fölöslegesen is gyereknyelvet használunk. Sőt, szőjünk mondókánkba egy-egy olyan szót, amelyről tudjuk, hogy a gyerek még nem ismeri, de jelentését a mondat értelméből kitalálja. Így ismer meg új szavakat, így tanulja megalkalmazásukat, így tanulja meg világosabban és árnyaltabban kifejezni magát. Azok a gyerekek, akiknek a szülei világosan fejezik ki magukat, nem akarnak gyermetegen, leegyszerűsítve beszélni, hamarabb tanulják meg a szavak helyes, könnyed használatát, mint azok, akikkel szüleik folyton „gyermeknyelven” beszélnek. A nagyobbacska gyermekek világa kitágul, emiatt egyre bonyolultabb szóösszetételekre és mondatok alkotására van szüksége, hogy ki tudja fejezni gondolatait. A bonyolultság egyik első jele, amikor ragozni kezd: elsősorban birtokos személyragot használ: „a babám”, vagy „a kabátod”, „apu orra”. Egy másik újdonság a tagadás fejlődése. A kisebb gyerek csak „nem”-mel tagad, a nagyobb már azt mondja: „nem tudok”, „nem akarok”. Valamivel később kezdi majd kifejezni a cselekvéseket: „leesik baba”, „kutyus ugat”, „nekimegy autó”. Új fejlemény lesz, hogy egyre többször alkalmaz váltakozva kérdést és kijelentést: „Apu alszik, miért alszik apu?”, „Apu elmegy, hová megy apu?” Hároméves korára gondolkodásának fejlődésével párhuzamosan egészen bonyolult kérdéseket is fel tud majd tenni.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Gyermekgondozási segély igénylés

A gyermekgondozási segélyt, más néven gyest igényelheti a szülő, nagyszülő, 16. életévét betöltött kiskorú szülő …

Hozzászólás