LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Gömbös Gyula volt az első vezető magyar politikus, aki rádióbeszédben mutatkozott be, majd országjáró körutat tett, hogy fő jelszavát, a„nemzeti egységet” és 95 pontból álló „nemzeti munkatervét” népszerűsítse. A 95 pontos munkaterv az addig legszélesebb kormányprogram volt. Hitelét az rontotta le, hogy túlságosan is sokat ígért. Így az „önző”kartellek, a kapitalizmus megreformálását, a tőkések és a munkások összebékítését, az egyesülési és gyülekezési jog, a sajtó szabályozását, közigazgatási reformot az ésszerűség jegyében, kitűzve a vármegyék felváltását nagyobb közigazgatási egységekkel, stb. A kortársak „álmoskönyvként” emlegették a 95 pontot és tisztában voltak vele, hogy a végrehajtó hatalom abszolút uralmának megteremtését szolgálja. Ezt nevezte Gömbös „az öncélú magyar nemzeti állam”-nak. Világos volt a külpolitikai program is: területi revízió, a Duna-medencei vezető szerep visszaszerzése, és ennek érdekében a hadsereg fejlesztése.
A Nemzeti Munkaterv ígért a nagytőkének: iparpártolást, belső tőkeképződést, a középüzemek leépítését; a nagy- és középbirtoknak: külföldi piacot, olcsó hitelt, a gazda-adósságok rendezését mind az ipar, mind a mezőgazdaság számára megfelelő vámrendszert; a tisztviselőknek: illetmény- és nyugdíjrendezést, a kisebb állások számának növelését;
a kispolgárságnak: a kis- és középegzisztenciák szaporítását; a parasztságnak: telepítési program keretében földet; a munkásoknak: munkaalkalmat.
Az új politika hangsúlyozására Gömbös a kormánypárt nevét Nemzeti Egység Pártjára változtatta. Különös stílust hozott a közéletbe. Híveit „dacos téglahordóknak”, konzervatív ellenfeleit „vén csáklyásoknak” nevezte. A látványos nagygyűlések, a Ducére emlékeztető gesztusok és hangerő sok ember figyelmét felkeltették, bár nem kevesen voltak, akik az utánzásra utalva csúfondárosan csak „Signor Gömbölini” néven emlegették a miniszterelnököt.
