Önvédelem

A hosszú álomból nehéz volt az ébredés, de a körülmények segítették az újabb kibontakozást. A középkori Európában a parasztok elvesztették fegyverviselési jogukat, és az egyszerű ember mindig ki volt téve a könyörtelen kiskirályok, sőt, a leghitványabb kóbor lovagok szeszélyének is. Természetes védekezést jelentett tehát az összezárt kéz használata. A lovagot le lehetett rántani a nyeregből, a földön pedig csak egy-két jól irányzott ökölcsapásra volt szükség. A történelemből és a szépirodalomból tudjuk, hogy minden kornak és minden népnek megvoltak a maga népi hősei, akik furfanggal játszották ki üldözőiket, de sokkal többet voltak, akikről a krónika hallgat, ámbár szólhatna, hisz béketűrésük elfogytával puszta kézzel is győzedelmeskedtek a fegyveres háborgatókkal szemben. S noha ez nem jelentett sportot, arra is van adat, hogy a népi játékok mintájára már századokkal ezelőtt próbálták megszelídíteni az önvédelem nyers eszközét. Oroszország egyes hegységeiben szokás volt az év bizonyos napján ökölpróbát tartani, néha pedig több falu legényei folytattak barátságos erő- és ügyességfelmérés. Ez persze nem lehetett túlzottan szelíd, s lázító, önérzetnevelő hatás sem volt lebecsülendő, ezért nyilván hozzájárult ahhoz, hogy Oroszországban rendeletileg tiltsanak be mindenféle öklözést. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Európában két iskola kezdett kialakulni. Franciaországban a kéz, a fej, a láb teljesen szabados használatát kedvelték, kizárólag a gyors eredményért, az ellenfél mielőbbi harcképtelenné tételére törtek, s a savateurök ilyen elgondolással sajátos, elsősorban önvédelmi célokat szolgáló sportot teremtettek.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Ökölvívás világa

Az érdeklődő embernek a földkerekség bármely pontján csak egy lépést kell tennie s máris különös …

Hozzászólás