Kezdőlap / Szabadidő és sport / Ökölvívás / Ökölvívás alapjai

Ökölvívás alapjai

Ököltartás:
Az összezárt kéz alkotja az öklöt. Ezzel ütünk gyakran ezzel védekezünk. A fizikai igénybevétel óriási, és ez kiterjedt az egész alkarra. Nem mindegy tehát, hogy helyesen alakítjuk-e ki az ököltartást, vagy sem. Az ökölképzés legegyszerűbb elsajátítása: a hüvelykujj kivételével először tenyérbe kell zárni az ujjakat, majd a mutató- és a középső ujj középső ízületére szorítani a hüvelykujjat. Túlzott erőlködés felesleges, arra azonban ügyelni kell, hogy a kézhát és az alkar lehetőleg egy vonalban legyen, mert erőteljes és szabályos ütés csak így lehetséges, ugyanakkor a hajlított csukló meg is sérülhet. A horog- és a felütéseknél ettől némileg eltér az ököltartás, de az oktató a szükséges időben megtanítja rá a tanítványát.
Alapállás:
Az ökölvívásnak a támadásra és a védekezésre mindig készenlétben kell állnia. Ezt a célt szolgálja az alapállás, vagyis az a testhelyzet, amelyet az ökölvívó a neki megfelelő küzdőmodor kialakításához felvesz. Az alapállás egyénenként módosulhat, lényegében azonban a láb, a kar és a test pontosan meghatározott helyzetére vezethető vissza. A lábaknak úgy kell elhelyezkedniük, hogy biztosítsák a megfelelő egyensúlyt és a szükséges mozgáslehetőséget, a testtartásnak és a két karnak viszont a kiütési pontokat kell védeni.Az alapállás felvétele viszonylag bonyolult. Kis terpeszállásból gyengébb lábunkkal (rendszerint a ballal) előrelépünk, majd kissé felemelt sarokkal, a lépéssel ellenkező irányba fordulunk, és a térdeket kissé behajlítjuk.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Önvédelem

A hosszú álomból nehéz volt az ébredés, de a körülmények segítették az újabb kibontakozást. A …

Hozzászólás