Jegyei: nagy, karcsú, hajlékony sikló, hosszúkás feje élesen elhatárolódik a nyaktól, szeme viszonylag nagy, szembogara kerek, testpikkelyei simák, farka pedig hosszú. Teste sárgásbarna, barna vagy olajszínű, és eltekintve attól, hogy hátán és oldalán számos pikkely fehéren szegett, mintázatlan. Tarkóján oldalt halvány- vagy mélysárga, gyakran sötét keretes folt lehet. Hasa fehéres …
Érdekel a cikk folytatása? »Négycsíkos sikló Elaphe quatorlineata jellegzetességei
Jegyei: igen nagy, erőteljes alkatú sikló, hosszúkás, felül barna fej, a szemtől a szájszegletig érő sötét csík és tarajos háti pikkelyek jellemzik. Többnyire egyöntetű sárgásbarna vagy barna hátoldalát 4 hosszanti csík díszíti, amelyek hátrafelé haladva fokozatosan elhalványulnak, majd eltűnnek. A has sárgás, sok példányon sötét pettyekkel hintett. A fiatalok színezete …
Érdekel a cikk folytatása? »Leopárdsikló Elaphe situla élőhelye
A leopárdsikló tetszetős külsejéről kapta a nevét, természetesen a leopárdról. Nagyon szereti a napsugarakat gyakran a napozóhelyen marad még naplemente után is, ekkor a talajból kisugárzó hőt használja fel. Párzása májusra vagy júniusra esik. A hím ezalatt párjára akaszkodik, annak tarkójába harapva. Ha a nőstény még nem kész a párzásra, …
Érdekel a cikk folytatása? »Leopárdsikló Elaphe situla jellegzetességei
Jegyei: karcsú, feltűnő színezetű sikló, feje élesen elválik a nyaktól, szeme nagy, pupillája kerek, pikkelyei simák, farka hosszú. Hátán sárgás, szürke vagy vörhenyesbarna alapon egy sor vörösbarna vagy vörös, feketén szegélyezett, keresztirányú folt látható. Oldala szabálytalan közökkel fekete foltos, hasának elülső része halványsárgás, hátrébb feketésbe megy át. Fején szembetűnő fekete …
Érdekel a cikk folytatása? »Európai gyíkászkígyó Malpolon monspessulanus életmódja
Európai gyíkászkígyó táplálékai: gyíkok, kígyók, rágcsálók és madarak. A gyíkászkígyó féktelen vadász, kíméletlenül üldözi áldozatát, és ott csap le rá, ahol csak éri. Hatékony méreggel és méregfogakkal is rendelkezik, de áldozatát először leteperi és szorosan körülöleli, és többnyire csak akkor marja meg, amikor már annyira elnyelte, hogy a felső állkapcsán …
Érdekel a cikk folytatása? »Európai gyíkászkígyó Malpolon monspessulanus jellegzetességei
Jellegzetességei: igen nagy izmos sikló, feje középtájt hosszában lapított, felső állkapcsa előreálló, kerek pupillájú, feltűnően nagy szeme pedig kiugró perem alatt ül. Teste egyszínű, vagy világos és sötét foltokkal és vonalakkal mintás. Háta többnyire egyöntetű sárgás, világosszürke, szürkésbarna vagy feketés, gyakran kis világos és sötét pöttyök borítják. Hasa krémsárga vagy …
Érdekel a cikk folytatása? »Páncélos seltopuzik Ophisaurus apodus életmódja
A Páncélos seltopuzik ellenségeiként nagyobb emlősök, pl. a róka. ill. főként ragadozó madarak jöhetnek számításba. A fiatalokat a sünök és a kígyók is megeszik. Súlyosabb veszteségeket azonban csak az ember pusztításai okoznak. Általában kígyónak nézik és agyonütik őket. Az autóutakon lassan, gyámoltalanul átkúszó Páncélos seltopuzikokat is gyakran nemcsak véletlenül, hanem …
Érdekel a cikk folytatása? »Páncélos seltopuzik Ophisaurus apodus
Jegyei: nagy, izmos, kígyóhoz hasonlító külsejű lábatlan gyík, jókora, hegyes fejjel és jól látható fülnyílással. Jellegzetes tekintete, csukható szeme és kerek szembogara van. Erős pikkelyekkel fedett testének oldalán a nyaktól a kloákáig érő barázda húzódik. Hosszú, a törzstől alig elváló, hegyes farka durva bánásmód esetén letörhet. Új, hegyes farok ekkor …
Érdekel a cikk folytatása? »Törékenygyík Anguis fragilis élőhelye
Magyarországon középhegységi erdeinkben mindenfelé gyakori. Élőhelye: napos vagy kissé árnyékolt, enyhén üde biotópok, gazdag talajközeli vegetációval és cserjeszinttel. Kedveli a dús aljnövényzetű, mohával, páfránnyal, korhadó farönkökkel és kövekkel borított aljzatú lombos erdőket, a lápokat, nedves réteket, valamint a parkokat és kerteket is. Északon elsősorban a síkságok lakója. A középhegységekben 1000 …
Érdekel a cikk folytatása? »Törékenygyík Anguis fragilis
Jegyei: kígyószerűen nyújtott testű lábatlan gyíkféle, sima, fényes pikkelyek és rövid, a törzstől alig elkülönülő, tömpe orrban végződő fej jellemzik. Szemei kicsinyek, csukhatók, szivárványhártyája vörösessárga, szembogara pedig sötét. A farok hosszú, tompa végű, csak a gravid nősténynél határolható el könnyen a törzstől. A hátoldal a barna különböző árnyalatait öltheti, de …
Érdekel a cikk folytatása? »