Marokkói faligyík Lacerta perspicillata

Jellegzetességei: viszonylag karcsú gyík, lapos, enyhén nyújtott törzzsel, hosszú farokkal és apró, szemcsés hátpikkelyekkel. Színezete nagyon változékony. A hát alapszíne olajzöld, szürke, zöldes, bronzszínű vagy feketés lehet. A hát többnyire sötét középső sávját kicsiny fehéres, sárgás vagy világoszöld foltok díszíthetik, és világos sáv szegélyezheti, amely sokszor egészen a faroktájékig terjed. …

Érdekel a cikk folytatása? »

Elevenszülő gyík Lacerta vivipara életmódja

Életmódja: ahol az éghajlat lehetővé teszi, nagyon korán, gyakran már februárban elhagyja telelőhelyét. Areáljának északi részén, illetve a közép-európai magashegységekben ezzel szemben sokszor csak júniusban bújik elő. Reggelente, miután elhagyta éjjeli rejtekét, napsütötte helyre vonul, és bordáit szétterpesztve vár, míg a tűző nap testét 25-30 °C-ra hevíti. Ezt követően portyázni …

Érdekel a cikk folytatása? »

Elevenszülő gyík Lacerta vivipara jelegzetességei

Jegyei: kis növésű gyík, törzse nyújtott, végtagjai rövidek, vaskos farka viszonylag rövid, hirtelen hegyesedik. A két nem felülről hasonló színezetet mutat. A hát világos- vagy sötétbarna alapon apró, rendszertelen vagy éppen szabályosan elrendezett, világos és sötét foltokkal tarkított, közepén vékony sötét csík vonul végig. Az állat oldala rendszerint sötétebb a …

Érdekel a cikk folytatása? »

Fürge gyík Lacerta agilis szaporodása

A megadó póz a győztes hímben harapási gátlást vált ki, amely csak akkor oldódik fel, amikor a vesztes menekülni kezd: ilyenkor röviden üldözi, de rendszerint nem fogja meg. Ha ez mégis megtörténik valami miatt, akkor csúnyán összeharaphatják egymást. Amikor egy hím párzásra kész nősténnyel találkozik, azt lassan tipegve közelíti meg. …

Érdekel a cikk folytatása? »

Fürge gyík Lacerta agilis életmódja

Élőhelye: e kevéssé specializálódott faj a legkülönbözőbb biotópokat meghódította, pl. erdők és mezők szélein, töltéseken, gátakon és gazosokban él, valamint felhagyott kő- és kavicsbányákban. A napos, száraz, vagy csak kissé nedves helyeket kedveli, ahol ritkásabb növényzetet és kisebb cserjéseket talál. Gyakran találni régi temetőkben és elgazosodott kertekben is. Életmódja: a …

Érdekel a cikk folytatása? »

Fürge gyík Lacerta agilis jellegzetessége

Jegyei: erőteljes felépítésű gyík, feje nagy, magas és rövid, orra lekerekített, teste zömök, lábai vaskosak, és mérsékelten hosszú farka is viszonylag vastag. A fürge gyík esetében a nemek feltűnően különböznek: a hím oldala és alsóteste világos- vagy sötétzöld. A sötét fejtetőről egy széles, szürkés- vagy sötétbarna sáv indul, amely a …

Érdekel a cikk folytatása? »

Zöld gyík Lacerta viridis életmódja

Életmódja, szaporodása : Az első, május-júniusi szaporodás után a zöld gyíkok a megfelelő éghajlatú területeken ismét párosodnak, és június-júliusban újra tojást raknak. Egy fészekalj 20 tojásból is állhat. A fiatalok mintegy 80-85 nap után kelnek ki. A zöld gyík természetes vagy maga vájta rejtekét már kora reggel elhagyja, hogy addig …

Érdekel a cikk folytatása? »

Balkáni zöldgyík Lacerta trilineata

Jegyei: igen nagy, robusztus gyík, széles fejjel és sokszor nagyon hosszú farokkal. Sárgászöld vagy zöld hátoldalán finom fekete pontozás látható. Nyakoldala, de gyakran a testoldala is világoskék vagy kékeszöld színű (a hímeknél ez élénkebb, mint a nőstényeken). Torka sárga vagy zöldes, hasa többnyire mintázatlan sárga. A fiatalok halvány- vagy csokoládébarnák, …

Érdekel a cikk folytatása? »

Spanyol zöldgyík Lacerta schreiberi

Jellegzetességei: közepes termetű gyík, koponyája masszív alkatú, törzse zömök, végtagjai izmosak, farka hosszú. A hímek alapszíne világos- vagy sötétzöld. sűrű, apró fekete pettyekkel borítva. hasoldaluk pedig élénk-sárga vagy zöldes, szintén fekete mintázattal. A nőstények háta is zöld vagy gyakran inkább barnászöldes, többnyire nagy, fekete, hosszanti csíkokat alkotó foltokkal, oldalukon pedig …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Balkán Európa „Puskaporos Hordója”

A századelőn a Balkánon olyan fejlemények következtek be, amelyek szembeállították egymással Ausztria-Magyarországot és Oroszországot. 1903-ban Szerbiában sorsdöntő fordulat történt. Egy tiszti csoport meggyilkolta a Habsburg-orientációt követő Obrenovics királyi házaspárt; az oroszbarát Karagyorgyevics dinasztia került a trónra. Az új uralkodócsalád célja az volt, hogy a saját jogara alatt egyesítse előbb az …

Érdekel a cikk folytatása? »