LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudomány fejlődésével a XX. század második felétől kezdve számos kitűnő módszer és eszköz került kidolgozásra, melyek segítségével a régészeti ásatások során fellelt tárgyak és maradványok kora egyre pontosabban meghatározható. A atomrészecskék vizsgálatától kezdve egészen a fák évgyűrűiig sok – sok módszer segíti a kormeghatározás mellett a hamisítványok kiszűrését is.
Talán a legelterjedtebb a szénizotópos vizsgálat. Alapja egy radioaktív szénizotóp, a C-14 néven ismert, mely minden élő anyagban megtalálható. Tudományosan bizonyított, hogy az évek előrehaladtával mennyisége határozott időközönként a felére csökken. Egészen pontosan kb.5730 évenként feleződik a mennyisége. Így ha a szerves maradványokban, mint például a fa vagy a csont , megmérik a C-14 izotópok mennyiségét, így visszaszámolható, hogy mikor pusztult el például egy állat. A mérés történhet pl. Geiger – Müller számlálóval.
A mérés biztos eredménye általában az eltelt évek számával csökken, de a gyakorlat szerint kb. 50000 éves múltra visszatekintve jól használható.
A fák törzsének fejlődésére folyamatos hatással van az időjárás, a csapadék, a napsütés, a hőmérséklet ingadozása. Ezek megfigyelésével megállapítható a fából készült tárgyak életkora.
A módszert az Egyesült Államokban dolgozták ki, dendrokronológia névre hallgat és gyakran használják a szénizotópos vizsgálat eredményeinek igazolására vagy pontosítására.
A termolumineszcenciával történő vizsgálat során az agyagedényeket magas hőhatásnak teszik ki, így gyakorlatilag másodszorra is kiégetik azokat. Így válnak láthatóvá az első kiégetés alkalmával keletkezett szabad elektronok, mely a második égetés alkalmával fényrészecskéket kezdenek kibocsátani. Minél több a foton, annál régebbi a tárgy.
Hasonló elven alapul az elektrospin – rezonanciás vizsgálat, ám ez nem csak agyagedények vizsgálatára, hanem a csontok és a fogzománc korának meghatározására is szolgál
