LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
A csecsemő ujjszopása normális jelenség. A cumit a szülő adja oda a csecsemőnek megnyugtatás céljából. Egy idő után azonban elvárja, hogy a gyerek életkorának megfelelően elhagyja ezeket a szokásokat, holott a kisgyerek hozzászokott, hogy „nyugtatónak, feszültség-levezetőnek” használja azt.
A szájjal végzett tevékenység, mint ujjszopás, cumizás, körömrágás, a felnőttek esetében a dohányzás, bizonyos tekintetben az alkohol rendszeres fogyasztása, az idegesség levezetése evéssel ősi, ösztönös nyugtató mechanizmus, ami idősebb vagy felnőtt korban valóban rossz szokás. De képzeljük csak magunkat abba a helyzetbe, ha minden egyes cigarettára való rágyújtásnál, vagy minden egyes feszült helyzetben elfogyasztott sütemény után valaki ránk szólna, kezünkre ütne, nyilvánosan megszégyenítene. Kellemetlen élmény, sőt megalázó lenne, a kisgyermeknek is az.
A rászólás, a fenyítés helyett inkább a figyelem elterelésével, új szokások kialakulásával próbáljuk a gyermeket leszoktatni előzőleg rögzült ténykedéseiről. Például a televízió előtt ülő és unatkozó vagy szorongó, körmét rágó gyereket vegyük rá, hogy rajzoljuk, játsszunk egy társasjátékot, vagy segítsen nekünk a konyhában. Ha elalvás előtt szüksége van az ujjszopásra, vagy a cumira, próbáljuk meg a „nyugtatót” helyettesíteni egy puha játékkal, egy különleges kispárnával vagy mesével. Ha tudjuk, hogy a nap bizonyos szakaszaiban fáradt, főleg ilyenkor szopja az ujját, ezekre az időszakokra alakítsunk ki új szokásokat, például puzzle-kirakást, kutyasétáltatást, zenehallgatást vagy mesedélutánokat.
Ugyancsak a rossz szokások közé tartozik, de már egyértelműen a feszültség levezetésére szolgáló tevékenység a tik – az arc bizonyos izmainak rendszeres összerándulása – a haj csavargatása, a szem rendszeres dörzsölése, vakarózás, torokköszörülés, és még számtalan rendszeresen ismétlődő cselekmény. A teendő ugyanaz, mint az előbb elmondott esetekben: a figyelem elterelése, a megszégyenítés elkerülése, fokozottan szeretetteljes odafigyelés.
