A legtöbb emberhez hasonlóan Ön is úgy gondolhatja, hogy nem tudja befolyásolni azt, miként érez.
Talán arról is meg van győződve, hogy mások vagy a körülmények felelősek azért, hogy hogyan érzi magát. Lehet az a partnere, aki „az idegeire megy”, a főnöke, akitől „a falra mászik” vagy az új állása, amely szorongással tölti el.
Lehet, hogy azt gondolja, úgy jövünk a világra, hogy „kötélből vannak az idegeink”, esetleg szüleinktől örököltük érzékeny lelkületünket, ugyanúgy, mint ahogy például hajunk színét az apánktól, szemszínünket pedig az anyánktól.
Ha Önnek igaza lenne, akkor nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen lenne, hogy jól érezzük magunkat, ha mások vagy a helyzetünk ezt nem teszi lehetővé. Másoknak vagy saját sorsunknak lennénk kiszolgáltatva.
Ugye Ön is érezte már ezt? Rettentően bosszantotta mások viselkedése, de nem látott rá lehetőséget, hogy védekezzen ellene. Az volt a benyomása, hogy kiszolgáltatott a másiknak, és ebből kifolyólag tehetetlennek, lehangoltnak érezte magát.
Nos, van egy jó hírem az Ön számára. Valójában mindebből semmi nem igaz. Az ember ugyanis saját maga határozza meg az érzéseit. Ha Önt valami nyomasztja, vagy depressziós, akkor Ön az, aki ezeket a kellemetlen érzéseket előidézi magának, nem pedig mások, vagy a helyzet.
Most bizonyára azt kérdezi, „hogyan lehetséges ez”?
Nos, már 2000 évvel ezelőtt tudták a sztoikusok: Nem a dolgok nyugtalanítanak bennünket, hanem az, ahogyan a dolgokat látjuk.
Ez a kulcs a pozitív és negatív érzelmeinek megértéséhez. A dolgokról való gondolkodásunk módja az, ami meghatározza, miként érezzük magunkat.