Kezdőlap / Önismeret / Szellemiség / A görög és római hellenisztikus bölcselet

A görög és római hellenisztikus bölcselet

Alexandria, melyet Nagy Sándor hozott létre, az uralkodó halála után részekre szakadt, a közigazgatás és az oktatás, azonban görög maradt. A görög kultúra széles körben terjedt, sőt vett át a keleti kultúrából is, így alakult ki a hellenizmus.
Az athéni városállam elvesztette függetlenségét, de a szellemiség szempontjából fellegvár maradt, főleg a filozófiát tekintve. Az új hatalmi centrumok Róma és Karthagó lettek. Róma leigázta Görögországot, de a görög kultúra elért Rómába is.
A görög kultúra szerves részét képezte többek között a sztoicizmus, melynek megalapítója Zénón volt. Khrüszipposz rendszerezte elsőnek a sztoikus tanítást, ő a kijelentés-logika megalapítója. A későbbiekben a logikát dialektikára és retorikára osztották, vizsgálódásuk középpontjában nem a fogalmak, hanem a kijelentések álltak. Ilyenek például, hogy minden ismeretet az érzékszervi tapasztalatból eredeztették. Az igazság fontos ismérvének tartották, hogy az észlelés lehetővé teszi az igazság felismerését, azonban lényeges, hogy az észlelés ne legyen érzéki csalódás. Felfogásukat tekintve inkább materialisták, az értelmet a világ lelkeként értelmezték.
Az Epikureizmus alaptana arra épül, hogy Epikurosz elfogadta Démokritosz atomelméletét. A világ végső összetevői az atomok és az űr, a dolgok az atomok folytonos ütközése során jönnek létre. Az emberi szabadságnak ezek a véletlen ütközések a végső okai, számára már akkor létezett a nők és férfiak egyenjogúsága. Itt is az első és legfőbb kritérium az érzékelés, ahogy az igazságnál is, a tárgyak képei behatolnak az érzékszervekbe. A második kritérium a világos fogalom, amely általános kép az emlékezetben, a megfelelő szó hallatára megjelenik. A harmadik igazság kritérium pedig az élvezet, tehát kerülnünk kell a fájdalmat. Ez a magyarázata annak, hogy szerette volna megszabadítani az embereket az istenektől és az általuk keltett halálfélelemtől. Az isteneket soha nem tagadta, de úgy gondolta, hogy azok élik saját életüket és nem foglalkoznak az emberekkel. Az igazi boldogsághoz a testi egészség és a lelki béke szükséges. A fájdalmat azonban vállalni kell, hogy később nagyobb élvezet részese lehessen az ember. Erkölcsi eszményként azonban nem a hedonista életet jelöli meg, hanem a szükségletek és vágyak visszafogását.
Szkepticizmus alapítója Timón, aki azt hirdette, hogy az emberi ész nem képes a dolgok lényegéig hatolni, csak azt látjuk, hogy milyenek a dolgok, de ezek különböző emberek számára különböző dolgokat takarnak. A bölcs ember nem állít semmit, visszatartja ítéletét. Ez az elv küzd a sztoicizmus dogmatizmusa ellen.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Gyermek fejlődése

Gyermekek már születésük előtt kapcsolatba kerülnek a könyvekkel. Könnyebben lesz olvasni szerető és tudásra vágyó …

Hozzászólás