LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A válságelmélet szószólói mindenekelőtt a válások számának állandó emelkedésével érvelnek. Napjainkban valóban megdöbbentően sok a válás, különösen, ha – mondjuk – a század eleji statisztikához viszonyítjuk. Hazánkban például 26-szorosára emelkedett a válások száma a századforduló óta; különösen gyors volt az emelkedés a legutóbbi 2-3 évtizedben. De hasonlóan gyors ütemben emelkedett a válások száma sok más országban is, különösen az iparilag legfejlettebb országokban. Köztudott, hogy a válások számarányát tekintve világviszonylatban az Egyesült Államok és a Szovjetunió jár az élen. Svédországban, az NSZK-ban és Hollandiában a válások száma egyetlen évtized alatt (a 60-as évek elejétől a 70-es évek elejéig) megkétszereződött – holott már korábban is rendkívül magas volt.
Emellett különböző vizsgálatok alapján azt is tudjuk, hogy valójában jóval több a ténylegesen felbomlott házasság, mint amennyit bírói ítélettel felbontanak. Hazánkban pl. az utóbbi években évente 25-27 ezer válást mondanak ki a bíróságok, de még további 10-20 ezer házasság is felbomlik, bár az utóbbiaknál különböző okok miatt nem kerül sor bírói eljárásra.
Ez együttesen kétségkívül soknak tűnik az első pillantásra, hiszen, ha tudjuk, hogy nálunk évente 90-100 ezer házasságot kötnek, akkor azt mondhatjuk az arány szemléltetésére, hogy 100 házasság létrejön, 40- 50 pedig felbomlik. Egy másik összefüggésben viszont az derül ki, hogy az összes házasságoknak mindössze 1,5-2%-a bomlik fel évente. Ami már egyáltalán nem hangzik olyan vészesen. Aggasztóbb tünet az ún. házasodási kedv csökkenése. Bár nálunk ez még nem túl feltűnő (kivéve a 25-35 éves férfiaknál, akiknél kb. 30%-os a csökkenés), egyes nyugati országokban a házasságkötések száma az 50-es évektől kezdve erősen visszaesett (Svédországban pl. felére csökkent). Ugyanakkor nem csökken, vagy éppen növekszik a házasságon kívüli születések száma (az USA-ban pl. az 1950-es 3,9%-ról 1968-ig 9,7%-ra emelkedett).
