LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hallás folyamata a következő szakaszokból áll: a külvilágból érkező hangrezgéseket a dobhártya fogja fel, és átadja a kalapácsnak, mely a rezgést a hozzá ízülettel kapcsolódó üllő felé továbbítja, amely hosszú nyúlványán a harmadik hallócsontocskát, a kengyelt tartja. Az ily módon tovavezetett rezgés ingerként hat a csigában levő hallóidegekre, melyek az agyba vezetik tovább a rezgések kiváltotta ingerületet. A köztük levő távolság miatt, a két fül nem teljesen egyidejűleg, hanem nagyon csekély eltéréssel érzékeli ugyanazokat a hangokat. Ez teszi lehetővé, hogy a hallóközpont a hangforrás irányát képes érzékelni. A belső fülben található pitvar és a félkörös ívjáratok tartalmazzák a helyzetérzékelés szervét. Ezek a szervek az egyensúly megtartásáért felelősek, a test térbeli helyzetét érzékelik. A félkörös ívjáratokban a test elfordulása kelt ingerületet. Miután merőlegesen kapcsolódnak egymáshoz, a test minden irányú elfordulását képesek érzékelni. Az érzékelést kiváltó ingerületet az ívjáratokat kitöltő folyadék elmozdulása váltja ki, amely elforduláskor – tehetetlensége miatt – nem követi azonnal a test mozgását, illetve megálláskor némi késéssel nyugszik meg. Ezzel magyarázható a gyors forgó mozgás hirtelen abbahagyásakor jelentkező szédülés. A sziklacsont csontos ürege alkotja a zsákocskát, mely szintén folyadékkal van kitöltve. Falát belülről szőrszálakhoz hasonló nyúlványokkal ellátott érzékelő sejtek bélelik, melyeken apró mészkristályok ülnek. Itt történik a függőleges irányú mozgás érzékelése: felfelé irányuló mozgáskor a sejtek nyúlványaira erősebb nyomás nehezedik, lefelé irányuló mozgáskor pedig éppen fordítva, csökken a nyomás. Az itt keletkező ingerület reflexesen vezérli a test izmait, a test mindenkori egyensúlyának megtartása érdekében.
